Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Hajnalhasadás - A művészetnek a lehető legigazabbnak kell lennie, - mondja Zápotocký elvtárs
HAJNALHASADAS Bizonyára a legtöbb olvasó feltette már magában a kérdési, h&gym. született meg az egyik vagy e másik érdekes könyv, regény, vagy költemény. Az olvasó kiváncsi, ho gyan alkot az író, a költő, hogyan teremti meg az irodalmi müvet, hogyan érzékeli a váló életet és azoknak az embereknek a cselekedeteit, akiket megszeretünk, bizalmunkba jogadunk, akiknek sorsáért aggódunk, eredményeinek örülünk,^ akiket szeretünk, vagy gyűlölünk. A regény, az elbeszélés, vagy a költemény létrejöttét. nem lehet pontos szabá lyokba foglalni. 'Körülményes alkotó folyamat ez és az írók, a költők között is a leg különbözőbb formákban, módszerekben nyilvánul meg. Közös kiindulópontnak talán a művészi tehetséget fogadhatnánk el, ehhez azonban feltétlenül szükséges még tömér dek élettapasztalat és élmény, rengeteg érzés, gondolat és ötlet. Mindenesetre meg állapíthatjuk, hogy az irodalmi mű nehéz, felelősségteljes és kimerítő alkotómunka eredménye. írók, költők közül többen hozzászólták ehhez a kérdéshez. A napi sajtó jelentette, hogy Antonín Zápotocký megírta negyedik regényét. A mű eredeti (jíme: Rozbřesk, magyarul: Hajnalhasadás, A regény az eddigi trilógia bevezető kötete lesz és 195§ márciusában, a Nemzetközi Nőnap alkalmából kerül cseh nyelven könyvkereskedelmi forgalomba. Az új regény a múlt század második felében Maloveska sumavai falucskában, a dél- csehországi Klatovy városában, a a prágai Kisoldal idillikus részeiben játszódik le, tehát megelőzi az Üj harcosok sorákozójánák eseményeit. A könyv főhőse Terezka, a szerző nagyanyja, a chudénicei uradalom erdészének a lá nya. Terezka kiskorában elvesztette édesanyját, de a világ eseményeit mégis mindig rózsaszínű szemüvegen keresztül szemléli. Már fiatal korában megismerkedik az élet minden nehézségeivel, de legyűri az akadályokat, nem adja meg magát. Főtörekvése, ez vezérli minden cselekedetét, hogy a maga és családja számára boldogabb életet építhessen, mint amilyenben a szülői házban részesült. A társadalmi létrán emelked ni akar, úriasszony szeretne lenni. Célját a legkülönbözőbb eszközökkel, de mindig tisztességes úton-módon, soha mások nyomorbadöntésével óhajtotta elérni. Kísérle tezései eredménytelenek. Sokáig nem érti, miért fulladnak tervei, próbálkozásai állan dóan kudarcba, míg körülötte mások tollasodnak. Élete végén megismerkedik az első munkásvezérek, többek között a fiatal Ladislav Zápotocký — Budečský, későbbi ve- je — forradalmi gondolataival, belátja^ eddigi kudarcainak okát és minden erejét, lelkesedését és élettapasztalatát a kezdődő munkásmozgalom szolgálatába állítja. Zápotocký elvtárs televíziós beszédének arról, hogy hogyan alkot a csehszlovákiai írók második kongresszusa előtt különösen nagy a jelentősége. Az alábbiakban átadjuk a szót a legilletékesebbnek, Antonín Zápotockýnak, az írónak. Közöljük a prágai tele vízióban elhangzott beszédét és a Hajnalhasadás befejezd részletét, amelyben a szerző állástfoglál a személyi kultusz ellen és hitet tesz a kollektív vezetés mellett, A művészetnek a lehető legigazabbnak kell lennie, - mondja Zápotocký eJvtárs „Regényemben az egyszerű emberek sor sáról és életéről írok. Ezeknek a látszólag jelentéktelen és mindennapi embereknek a tömege alkotja a történelmet. így volt ez azelőtt és így van ez ma is. Mindenki té ved, aki azt hiszi, hogy a történelmet csak erős egyéniségek formálták. Az emberiség legnagyobb géniuszai semmit sem jelente nének, ha gondolataikkal csupán egymaguk, néptelen térségben élnének. Még a legjobb eszme, gondolat és mű is végül feledésbe merül, ha nem megy át a tömegek tudatába és ha csupán egyé nek, vagy csoportok érdekeit szolgálja. Ebben rejlik az emberi élét egész problé mája, minden köztevékenység és művészi
