Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 11-12. szám - Szűcs Béla: Romániai emlék
Elmúlt a nyár. Fakul a fák lombja, sárga és rőt-vörös színek lopakodnak az erdők, lige tek zöldjébe és reggelenként az utcákat sze gélyező fák alatt megjelennek az ősz elma radhatatlan hírnökei, a hiúló falevelek. Ilyen kor gyakran visszatérnek a nyár emlékei. S hogy a képzelet elmosódó képei reálisabbak legyenek, az újságíró felüti az albumé, amelynek címlapján ez áll: Barangolás Ro mániában. Innen is, onnan is kiveszek egy képet s közben felrajzanak a kéthetes romá niai barangolás kedves élményei. Kiragadok egyet és tovább adom az olvasónak: HAVASI GYOPÁR A Szinaiába érkező kirándulók feltétlenül meglátogatják a szemkápráztatóan berende zett, festői parkban meghúzódó királyi kas télyt. De most nem a királyi lak pazarságá- ról, a fényűzés netovábbjáról akarok szólni. Reggeltől estig kígyózik a kíváncsi turisták sora a kaputól a kastélyig. A kapu előtt pedig vállaikozó szellemű asszonyok, suhancok kü lönböző nagyságú, színű és cúákú cserépvá zákat, havasi virágokat, taplóból készült szemellenzős sapkát kínainak az idegenek- 'nek. Vesz is csaknem mindenki valami apró ságot. Előbb én is végigmustráltam a földön kirakott portékát. Megakadt a szemem a sor végén egy tizennégy év körüli cingár, nagy- hajú, szőke gyereken. Szeplős orrát néha megtörölte bekecse ujjába. Vékony lábszárára vastag harisnya (fehér, lábhoz simuló halina- nadrág) tapadt a tikkasztó melegben. Kezé ben gyönyörű csokor havasi gyopár. Nem olyan apróvirágú, mint a többieké. Az óriási bolyhos szirmok, mintha nem is egyazon földben teremték volna. Egy-kettőre szét is kapkodtuk. Alig maradt néhány csokor a ta risznya alján. i/m / / 1 r * • í / / /Ű /ЛЛ /V jĎji Л /J I
