Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 11-12. szám - Könyvespolc
KÜNirWESPiBif JACK LONDON: ÄDÄM ELŐTT A messzi előidőkbe — az emberiség ősko rába vezet vissza Londonnak ez a kisregénye. A „fák népe” és a „tűz népe" — a majmok és már a tüzet is meghódított emberek kö zötti fázis hordáinak egyik tagja a regény „főhőse”. Érdekfeszítő színekben elevened nek meg előttünk „kalandjai”, harca a létért a természet még nem értett és így még nem szolgálatra kényszerített jelenségei ellen. Az éppencsakhogy nyiladozó emberi értelem szá mára minden ki nem tapasztalt természeti jelenség: a víz sodra, a vihar önkénye vagy „Kardofú”-nak, a tigrisnek megjelenése egy formán a halált jelentheti. Az állati létet viszonylag még csak rövid ideje maga mö gött hagyó emberi lényeg ködös értelme eről ködve és napról napra birkózik a viszontag ságok legyőzésének feladatával. Az író vilá gosan megmutatja: éppen a természet többi lényéhez viszonyított védtelenségre kénysze rítette újra meg újra a félig fán, félig már földem lakó, szőrrel borított, alacsonyhomlo- kú lényt agyának állandó, újra meg újra való megfeszítésére, eszközök segédletének fel- használására, társas életre, röviden arra, hogy emberré váljon. Mindezt színes, érdekfeszítő, helyenként humorral, bájjal megrajzolt mese keretében eleveníti meg a regény. Jack Londonnak ez a müve új, teljes for dításban és nagy példányszámban válik vég re a széles magyar olvasóközönség számára is elérhetővé. Szjntén őskori témájú elbeszélés „Az erő sek ereje” című kis írás. Itt — az előbbinek mintegy eszmei folytatásaként — az író egy, már fejlettebb fokon álló őskori család tag jaival beszélteti el az emberréválás legfőbb tartalmát: a munka és a társulás nagyszerű ■átalakító erejét. ANATOLE FRANCE: A KIRÁLY ISZIK Anatole Francé novellái olyan válogatás ban jelentek meg, amely nem a fanyar és iró- nikus bölcselőt mutatja meg elsősorban, nem is a stílus utolérhetetlen művészét, akinek célzásokkal gazdag nyelvét jegyzetek terhes bőségével kellene kísérni, hanem a kifogyha tatlan mesélőkedv nagy mesterét, aki Ho mérosztól, a „Kyméi énekestől” a modern sajtó cinikus tollnokáig egyazon érdeklődés sel, bőséggel és derűvel elevenít meg régi és mai témákat. Azt az Anatole Franceot akarja’ megmutatni, aki a mindennapi em berben, a történelmi hősben, öregben és gyer mekben, de még az állatban is az élet mé lyebb értelmét keresi, és azt — mint egyik legszebb elbeszélésének a Jessynek tanulsága is mutatja — az élet szeretedében, az ember társainkkal való együttérzésben, az igazsá gért, a társadalmi igazságért folytatott harc ban találja meg. A novellák négy csoportra oszolnak: nem az író csoportosítása szerint, hiszep az ő elbeszélései inkább megírásuk sorrendjé ben találkoznak egy-egy kötetben. Témakö röket keresünk, amelyek ha nem is merítik ki és nem is meríthetik ki Anatole Francé életművének gazdagságát, megmutatják elbe szélő művészetének egy-egy lényeges voná sát. Az első a „Régmúlt” címet viseli és itt a Homéroszról és Pontius Pilátusról szóló el beszélések mellett egy középkori kis novel lát olvashatunk s végül Bonaparténak Egyip tomból való hazatérését látjuk, a szerencse lovagét, akit akkor még szerencsecsillaga vezérelt. — A második csoport a Gyerme kekről szól, s az író egy megindító gyermek kori emlékével kezdődik (A szőlőfürt) s a Jessy mellett egy viszonylag kevésbé ismert novellát tartalmaz, egy tehetséges, de korán elpusztult parasztfiú történetét. (Egy falusi orvos kézirata). — A harmadik csoport — Igazság és igazságtevés — novellái Anatole Francé legismertebb elbeszélés«, a polgári demokrácia képmutatásait ábrázolják. (Crain- quebille, A feddhetetlen bírák, Jean Marteau, Thomas úr, A házi tolvaj.) S végül a negye dik csoport, amely a Régi és új: legendák összefoglaló címet kapta, a játékos Anatole France-ot mutatja, akinél nem tudjuk mit csodáljunk jobban: az ötletek kifogyhatatlan gazdagságát-e vagy azt a varázst, amellyel ősi témákat „régi legendákat” kelt új, mai életre. (PutoisTRiquet, Emilé, Enmée,, Az ing.).
