Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 11-12. szám - VI. portyázás a nyugati határszélen
A sokolovi híres kút Karlové Vary — sétány Chébi városrészlet A loketi vár A tmegyék Sokolovon, e tipikus bánya- városon, hol magyar plakátok hirdetik a bányászok ünnepét és szeles, esős időben érek Chebbe, e volt nagyvárosba. Igen, a volt nagyvárosba, mert ma csupán 10—12 ezer ember él falai között a műit negyvenedével szemben. A város romhalmaz, csupa építőáll vány, meg szemétdomb. Nagyszabású restau rálás megy itt végbe, amely azonban eltart még néhány évig. Bár esik, lefényképezem a házat, ahol az eszelős kárpitos szónokolt vérrokonaihoz 1938 őszén. Felfutok a várba, rötszakallú Frigyes császár székhelyére, amelynek udvarán ma kerti mozi van. A bás tyák alatt vén rozsdás ágyú ásítozik s mel lette egy ősrégi kőasztalon virágcsokor. Talán szimbólum e néhány szál virág, hogy a romba dőlt várost virágos -kertté kell átalakítani, nem erőddé. Szelíd otthonává a lakosságnak, ahol minden ház az elégedettség erődje lesz bunkerek nélkül. Nagyon fontos ez itt, Adenauerék tőszomszédságában, e területen, hol gyakoribb a magyar, német és szlovák szó mint a cseh beszéd, de nem ritkaság a lengyel és román szó sem. Itt e soknyelvű országépítő lakosság között igen felelősség - teljes feladatuk van a választott és fizetett párt- és állami funkcionáriusoknak. Irányítani ezt a tarka összetételű tömeget, hogy áthassa a hazafiasság, ez bizony országragasztó mun ka. Esik és esik. Esik egész éjjel és mire kiérek a kynzvarti Metternich kastélyhoz, bőrig ázom. Éppen külföldi vendégek nézik a kas tély gyűjteményét s a kaszt élián szavait iz zadva fordítja németre egy prágai mérnök. A látogatók magyarok, közülük csupán egy tud németül, ő a másodfordító. Elmosolyo dom és egy pülanatban, mikor halkan kija vítom a mérnököt, köziávánatra idegenveze tőnek léptetnek elő. Örömest elvállalom, már csak azért is, mert hónapok óta ezek az első magyarországi turisták, akiket a műemlékek érdekéinek. Egyikük sem akar eladni kardi gánt, svájci órát, sem „pixalámit”. Talán a sors iróniája, hogy a magyarfaló Metternich herceg kastélyában magyarok ta lálkoznak, a faluban az iskolából hazatérő gyerekek érdekes dalt énekéinek: „Ha Kos suth Lajos nem lett volna, katona sem let tem volna ..Szegény Metternich herceg Gföschl, Voigt, RacOer), V. Russ szobrász nagy plasztikus kandallója, melyen megörö kítette Nyugat-Csehország népszokásait. V.. Russ három évig dolgozott a nagy művön (1941—1943). E kiállításon tudom meg töb bek közt azt is, hógy az első cseh porcelán- gyárat 1792-ben alapították: a híres Haas és Cizek üzemet, mélynek mai jogutódja a Bo- hemia nemzeti vállalat 03 számú üzeme. Száz évig lánchíd kötötte össze a két par tot, ma szép, magasívélésü betonhídon átha ladva hagyjuk él Loketet. Jobbra, lenn a vár nagyszerű panorámájának árnyékában, a fo lyó árnyas partján épült fel hazánk teggyö nyörűbb fekvésű szabadtéri színpadja.
