Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 10. szám - Barsi Imre: Tengerparti képeslap
Indulás előtt Splitbe A fiumei kikötőből tengerből párolt sóval szerzik be az ország sószükségletének egy részét. Jelenleg még egy alkalmi kereseti lehető ségük van a helybeli fiataloknak. Statisztál nak. Közös nyugatnémet-jugoszláv film ké szül Portorózában a: „Só és a kenyér”. Fő szereplője egy elbájolóan szép tizenhatéves francia leány, a film rendezője pedig a disz- szidens cseh filmrendező, František Cáp. A partvidék gyöngye azonban nem Por- toróza, sem Santa Lucia és nem is Koper (Capo dTstria), e partvidék volt fővárosa, ha nem a kis, festőién szép Pirano (most Piran). Pirananak alig hatezer lakosa van. Egyenes, tetejű kőből épült fehér házaival, színes zsa- lugátereivel, szűk utcácskáival, bástyáival és erődítményszerü ódon Szent György templo mával valóságos kőcsoda. Kopertől és a vidék többi városaitól eltérően nem húzódik meg az öböl mélyén. Ellenkezőleg, a szárazföld kiugró partján emelkednek bástyái és vilá gítótornya. Szemben Velencével, amely mindössze hatvan kilométerre fekszik a túl só parton. Valamikor, Velence fénykorában ez a kis sasfészek, kalózok mentsvára volt. Innen in dultak gyors hajóikon a bátor hegylakók megvámolni a velencei köztársaság dúsan megrakott hajóit. A városka lakosainak nagy része olasz. Ezért van itt Antonio Gramsci sétány, Matteoti utca (az olasz fasizmus gyilkolta meg őket, Gramsci az olasz KP főtitkára volt, Matteoti pedig olasz szociál demokrata képviselő). A főteret egy olasz muzsikusról nevezték el, Giuseppe Tartini ről. Piránóban született 1692. április 8-án, itt tanult a kolostoriskolában. Papnak készült és muzsikus lett belőle. Világhírű zenész. Azonban amíg addig eljutott, sokat nyomor - gott. Tánc- és vívóleckékkel(!) tartotta fenn magát. Ma bronzszobra a főtér közepén dí szeleg. Pirano t Tartini szobra Pirano főterén
