Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1956 / 10. szám - Komáromi R. János: A fecskék elrepültek

Nagyon kiváncsi voltam a tavasz érkezé

sére. Egy nap folyamán többször is megnéz

tem a konyhaajtónk előtti görcsös, vén ba

rackja tolakodó rügyeit. Minden nap

számbavettem kis virágágyunkban a sapká

jukat kidugó tulipánokat. Majd mi

kor készen voltam a virágokkal, jakkal,

elkezdtem a levegőt kémlelni. Én akartam

meglátni az első fecskét. A szűk bérház ud

varéból ugyan nem sok eget láttam, de a

kerítés jélett vonult végig a viUamosvezeték,

ide szállták le szokásszerűen a fecskék.

— Édesapám, megjöttek a vendégeink, —

rohantam egyszercscüc kiabálva a konyhába.

Valami komoly dologról beszélgethették a

szüleim, mert álig figyeltek rám.

— Jól van fiam, örüljél neki, figyeld őket

csak tovább —, csitított le apám.

Hátatfordxtott és belemerülve folytatta to

vább.

— Én is vagyok a mérnöknek olyan embe

re mint ez a Varga, ő is úgy csinálta. Fogta

magát, bement hozzá, kért tőle anyagot a

háza felépítéséhez. Ezt azt cm lassan ledol

gozta. Fele fizetését mindig lefogták az épü

letanyagra, félét meg kiadták neki. JÓI járt

a mérnök is mert, ott van a fatelepén az a

sok anyag, úgy se tudja serijeinek se eladni.

— Csák ne legyen belőle baj. Ügy is olyan

munkanélküliség van, olyan könnyen élbo-

csájtanak valakit. Már tíz esztendeje ad ne

ked munkát. Nem fog-e megharagudni, hogy

most még hitelt is kérsz? Csák baj ne le

gyen belőle, Józsi, — tördelte kezét anyám.

Szokásszerüen mindentől félt, akár jó volt

xxdami, akár rossz.

Láttam, ügyet sem vetnek rám, visszasza

ladtam az udvarra. Kémleltem tovább az eget

és a villanydrótot. Az előbblátott fecskéhez

odaröpült xxdahonnét a párja is. Egy ideig

csendesen tollászkodtak, aztán az egyik fel

emelte a fejét és hízelegve énekelt. Ismertem

ezt a csicsergést. Egyszer nagyapám meg is

tanított rá, mit mond ilyenkor a fecske.

„Licsegnek, locsognak az asszonyok,

a tüzük meg élaluszik.“

Az „elcdusszííkot” hosszan elnyújtotta. Az

éneklő fecske hirtelen megrebbentette he

gyes szárnyát és beröppent házunk eresze

cdá.

„Biztosan fészeknek váló helyet keresnek”,

gondolkodtam magamban. Ismét beszaladtam

a konyhába.

— Édesapám, most meg ideröpültek az

eresz alá.

A legnagyobb meglepetésemre apám abba

hagyta a fontos beszélgetést és kilépett az

ajtó elé. Ö is érdeklődve nézte, amint a ma

darak figyelmesen végigkutatják az eresz -

tartó gerenda minden zegét-zugát. Egyszer

a fáira kapaszkodtak, másszor a gerendára,

közben jobbra-bátra forgatták okos kis fe

jüket. Antikor a konyhaajtónk elé érték, az

egyik valamit csipogott és mindketten, mint

egy jeladásra széles ívben, hirtelen elröpül

tek. Az eresz további részét már nem szem

lélték meg.

Ijedten néztem apámra, szórni sírásra gör

bült.

— Tudod-e mért röpültek él a fecskék?

— Nem tudom, — szipogtam.

— Aki előttünk itt lakott, mikor a rádió-

antennáját szerelte be, leverte a fecskefész-

ket. A madarak ezért megjelölték ezt a házat

egy jellel és ha ezt meglátják, akkor azonnal

élröpülnék. Sohase fognak többet ide fészket

építeni.

— Aztán hol van ez a jel?

— Ott van a gerendán, — nevetett hamis

kásan apóén.

Szomorúan bementem a konyhába. Azon

gondolkoztam, milyen lehet az a jel, mely

miatt élröpültek a fecskék.

— Te Annus, ez a gyerek ebéd után ki

mehetne a telekre. Ha sikerül elintézni az

ügyet, akkor már délutóm. küldenének veda-

milyen anyagot, estélyig vigyázhatna rá.

— Ha vigyázni kell, akkor magammal vi-

hetem a Morzsád?

A kutya, nevének hallatára előbújt az asz

tal cdöl. Kérdően nézett hol rám, hol az

apámra.

A fogason lógott a póráz, amellyel hébe-

korba sétálni vittem. Mikor leakasztottam,

már tudta, hogy ismét valahová megyünk.

Az ajtóhoz futott, a küincs felé ugrált, mint

ha az orréival ki akarná nyitni.

— Vátrjatök még, kenek uzsonnára zsíros-

kenyeret, de nem szabad óim odaadnod a

kutyának, — emelte föl anyám hangját —

kapott éppen eleget délben.

Morzsa nyakára akasztottam a szíjat és

megirtóUdtunk a város vége felé, ahol a szán

tóföldekbe vesző országút oldalául mi is kap

tunk egy kis házhelyet.

Morzsa annyira szeretett vélem sétálni,

majd elrántott útközben. Egy darabon vele

kellett futnom. Később gondoltam egyet: „Ha

annyira akarsz szaladni, akkor eredj“. El

engedtem.

Csak egyszer voltam vele a telkünkön, de

már messziről megismerte.

A kerítés három sor tüskésdrótból állott,

de azért az ajtót lakattal lezártuk. Az üres

házhely közepén egy alaktatan fabódé vonta

magára a figyelmet. Apám a deszkák végeit.

<$[

jmkgfk

ch^üké^