Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Barsi Imre: Hazánk felfedezése III. Három város
Č: Budejovice: Reggel a főtéren C. Budejovice: A fekete torony is, mivel itt jobban lehet teljesíteni a szo cialista „akkumulációt". Főleg ha minden vendégnek egy vagy két űjjnyival több ha bot és kevesebb sört mérnek a csaposok. Ipar és kereskedelem élénk várossá teszik Budéjovicét. De csak este nyolcig. „Az éji bogár zúgva neki megy a falnak. Azután elhallgat”, a város pedig kihal és akárcsak Trebohban csupán néhány idegen rója az ut cákat, akiknek rideg a hotelszoba. És ilyen kor, naplemente után, szürkületben csodál ják a pompás, szabályos négyszögű főteret, árkádos, reneszánsz házaival, remek, barokk ba vesző városházával és hazánk legnagyobb fontános kútjával. A kúttól néhány lépésre, a „Zvon” szálló irányában, a főtért felosztó négyzetek egyi kébe kereszttel jelölt kő van beékelve. A fáma úgy tudja, hogy aki erre a kőre esti kilenc óra után rálép, az át bolyongja az éjszakát. És ebben a valaha püspökök, kanonokok, prépostok és barátok városá ban ne csodálkozzék a kóbor idegen, ha éjszakai sétáján egy ilyen rossz lépés kö vetkeztében találkozik a visszajáró múlttal Ferenc, a prágai műszaki egyetem tanárá nak e merész elképzelése. Bár a császári okosok már 1813-ban — igaz, hogy nagy viták után — jóváhagyták a tervét, de mi vel Napoleon még valahol Európában garáz dálkodott, csupán 1824-ben kezdték meg a lóvasút építését, amint a helyi krónikás írja „a nyugtalan viszonyok” miatt. A ló- vasútat Gerstner Ferenc fia, Antal építi fel. Minden reggel öt órakor indultak meg a sze relvények a végállomásról, České Budejo- vicéből és Linzből. Az út, pihenőkkel és fo gatcserékkel tizennégy órát vett igénybe. Eleinte csupán árut szállítottak, későbben azonban rákaptak a személyszállításra is. Jegyezgetek füzetembe, egyetmást Krum- Iovról és a volt helybeli lóvasútról. Szemem rátéved önműködő ceruzámra és ezt olva som „Czehoszlovakia КОН I NOOR VERSA- TIL” Igen, nemcsak a híres budejoviceí sört gyártják itt. Ebben a régi királyhű városban (erre anég visszatérek) működik a világ egyik legnagyobb ceruzagyára. Száz ötven éve gyártják itt a ceruzák ezernyi fajtáját, kis piszmogó diákok részére, új ságíróknak, képzőművészeknek és mérnö köknek (s nem utolsó sorban csehszlovák labdarúgó szurkolóknak a Versatilt, hogy le gyen módjuk budapesti mérkőzéseken gyor san és könnyen forintot szerezni, magyar szalámira, egri bikavérre és ideális férjek esetében kardigánra a feleségeknek). A bu- dejovicei ceruzát nyálazza a délamerikaí pampák gauchoja, a síoux indiánfőnök, in diai maharadzsák ivadékai, arab sejkek__ A gyárban általában nagyon kedvesek az emberek és közlékenyek. Tavaly például egyik újságíró kollegám „hadititkot” tudott meg itt. Mert ebben az üzemben „tölténye ket” is gyártanak. A söröspalack plombája alá újszerű fabetétet állítsalak elő. így tud tuk meg, hogy hazánkban a jó sörivók évente,' főleg „nasgy szárazság idején” két milliárd palack: sört fogyasztanak el. A ki mért sör fogyasztása természetesen néhány tízszeresét teszi ki ennek. Már csak azért.
