Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Barsi Imre: Hazánk felfedezése III. Három város
Č. Krumlov: Moldmparti részlet be. II. Rudolf úgyszólván kiűzi Krumlovból Vök Pétert, hogy rövid idő múltán a várat és a várost is az osztrák Eggenbergeknek adományozza. Hálából... Ugyanis az Eggen- berg fegyverszállítmá: .yok (fegyverkereske dők voltak) döntően befolyásolták a fehér hegyi csata kimenetelét is. Utánuk itt is feltűnik a tar török fejet vájó holló. Örök lés útján, 1719-ben a vár a Schwarz enbergek tulajdonába kerül. Amint a belső várudvarba igyekszem, ját szi dörmögést hallok a vársáncból. Két megtermett medve, Miska és Kátja (a kör nyék kedvencei) játszik lenn. Az évszázados hagyományokat úgy látszik, nem akarják megbontani. Mert ki tudja, melyik zivataros éjszakán szállt le a megelevenedett, címert tartó két medve a védett sáncárokba, hogy nyalánk gyerekek anódjára mézeskalácsot majszoljanak, fóleg a turista csúcsforgalom heteiben. A belső udvarból pompás, fedett híd ve zet a nyári kertbe, ahol a Bellária nyaraló és a lovarda áll. Itt aztán a barokk kiélte magát! S e helyen volt valahol az Eggen bergek pénzverdéje is. Végre egy kiránduló csoporttal bejutok a várkastély termeibe. A vezető nő szavai ból megtudom, hogyha II. Přemysl Ottakar nem építi fel „Zlatá Korunát” és České Budejovicét, nem veszt csatát és nem veszti el életét a Morvamezőn. (Tehát nem a cseh főurak hazaárulő magatartása okozta a ki rály vesztét; ó Klió!) Sőt azt is tudomásul veszem, hogy mikor a lengyel főurak meg látták Rožmberk Vilmost, azonnal lengyel királlyá akarták választani (nem tudom, va jon olyan szép volt-e). De amikor a csoport egyik tagja, egy fiatal morva tanító elbű völve a magyarázó nő folyamatos beszéd jétől a fülembe súgja, hogy „milyen oko san beszél a vezető nő” eszembe jutott a sakkozó okos kutya, aki kétszer kapott susztermattot. Az iskolaügyi- és kultusz (nem személyi!) minisztérium gondoskod hatna képzett vezetőkről, műtörténészekről, akik komoly szakfelkészültségükkel jobban megfelelnének a követelményeknek, mint a várkastélyok derék és tiszteletreméltó ta karítónői! Mert ez tarthatatlan állapot. El kedvetlenedem és inkább kibámulok az ab lakon. Pompás kilátás! Virágban áll az ódon város. Csak a büdösség! „Csak azt tudnám elfeledni” mondaná Madách Adámja, ha tu ristaként Český Krumlovba vetődne. Mert a virágzó fák illatán átütött a Moldava folyó kimondhatatlan bűze. A környék papírgyá rai beleeresztik az ipari szennyvizet a fo lyóba. És egy csapásra két legyet ütnek agyon: megmérgezik a vizet és valószínűleg kiirtják a folyó halait is (vajon miért nem alkalmazza ez esetben a kerület higiéni kusa a vízvédelmi előírásokat?) és elvisel hetetlenné teszik hét és félezer bennszülött nek valamint néhány száz turistának is az életét a város területén. És ha leszáll az alkony, a pillanat vará zsát megtörő bűz kiűzi az idegent a város ból. Örömmel ül fel a vicinálisra. Pedig Krumlov mesebeli városra hasonlít, nagy kultúrája volt a múltban is és most is kul- túrváros lenne ... ČESKÉ BUDĚJOVICE. Ideiglenes ottho nom most České Budějovice. És amint be döcögünk a megmosolyogni való kis helyi- érdekűn az állomásra, eszembe jut, hogy innét, a „Zöld Ag” vendéglőtől indult ki 1832 augusztus elsején a vén Európa első lóvonata. A lóvasút körülbelül százhuszon- kilenc kilométer távolságot szelt át Linzig. Micsoda forradalmi újdonsáo volt Gerstner ('. Krumlov: A városháza