Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Barsi Imre: Hazánk felfedezése III. Három város
Č. Krumlov: A háttérben a várkastély tornya falvak további sora mind-mind feltárta kin cseit. Festmények, táblaoltárok, reliefek és szobrok százai sorakoznak itt fel. Beszéde sen példázzák a gótikus művészet részlet realizmusát. És érdekes megfigyelni; az it teni madonnáik bájos leány-asszony feje elüt az északnyugati cseh plasztikák dűreri aszkéta kifejezésétől. És az idők múlásával újabb és újabb vonásokkal gazdagodnak a délcseh gótika festményei és szobrai. A doudleby-i táblaoltáron megjelenik a táj kép, a Sv. Tomášból ideszármazott madonna arc már nem a gyereklány arca, szép érett asszony vonzza tekintetüket és a Korku - sóvá Hutyban talált „Krisztust leveszik a feszületről” szoborcsoport színpadi jele netre emlékeztet. (1530) A korok váltakoznak és a gyűjteményből nem hiányoznak a reneszánsz és a barokk megnyilatkozásai sem. És jelentkezik a fel zárkózó burzsoázia is, mégpedig szímbólikus névjeggyel: „Az ismeretlen bankár” című festménnyel. ČESKÝ KRUMLOV. Egy kedves helyiérde kű döcög végig a Vltava (Moldva) völgyén, Krumlovba. Ez a Moldva folyó kettős kanyaróban elterülő város, sziklán trónoló festői vár kastélyával dísze volt az ötlevelü rózsa bi rodalma fénykorának. Míg az új városré szek, bérházak, villák és iskolák a dombo kon épülnek fel, az óváros lenn fekszik a völgyben s a folyó hullámai körülfodroz zák a városszéleket mint koros, de szépsé gét megtartott udvarhölgy ruhaszegélyét a csipkék. Az olasz reneszánsz megszépí tette itt is a gótikát, mégpedig olyannyira, hogy még a jezsuiták barokk ellenforradal mi törekvései sem tudták megbontani a vá ros elbűvölő stilszerűségét. E régi, mesesze rű szépség hímpora máig fennmaradt. Gó tika és reneszánsz beláthatatlan gazdagsá gának tára napjainkban is Český Krumlov, festői zeg-zugaival, árkádjaival, erkélyeivel és homlokdíszeivel. Falfestmények és szgra- fitó díszítik majd minden épület homlokza tát. Itt mindebből többet lát az ember, mint máshol egész országrészekben. A kígyózó keskeny utcák labirintusában bámulom a mölt e szépségeit és csodálom egyben a teherautók és autóbuszok sofőr jeinek bravúros gépvezetését, hogy nem ro hannak be a kirakatokba és hogy még nem irtották ki a. város lakosságának felét. Mert ha nehéz jármű halad a budejovicei kaputól a főtérre, a járókelőknek a legnagyobb sietséggel kell a kapuk alá húzodniok. És mégis milyen nyüzsgő itt az élet össze hasonlítva Treboňnyal. De Krumlovot látni kell. Itt kevés a szó! Látni kell a kései gótika megnyilatkozását, a Szent Vitus préposti templomot, Rožmberk Vilmos reneszánsz mauzóleumát, a gótikus reneszánsz városházát, a „Bács városához” címzett vendéglőt, minoriták és jezsuiták néhai kolostorait. E város utcáin is járt Balbín, a cseh jezsuita hazafi, és a volt je zsuita székház alatt folyő. Moldva folyó tükrében, az évszázados fák alatt keresem a nagyságos fejedelem tükörképét. Itt bús lakodott 1690 nyarán ez idegenbe Oltott magyar fa s tán a tejúton küldött üzene tet édesanyjának, Zrínyi Ilonának, hogy útja nem keletre hanem északra viszi. Az ara nyos városba, Prágába. A várkastély valóságos búcsújáróhely. Az eredeti vaskos eród is átváltozik fényes re neszánsz várkastéllyá. A hírmondó torony is árkádokat kap és Gábriel de Blond, a szép molnár leány szeretője ízléses és stílusos dí szekkel borítja el a Baltazár Maio de Vo- mio emelte síma falakat. Aztán törés áll
