Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Mikus Sándor: Hol a művelődési dolgozók felelőssége?
Hol a művelődési dolgozók felelőssége? Ezt a cikket egy meghökkentő passzussal kellene talán «kezdeni, annyira hozzákíván kozik a feltűnést keltés a mondanivalóhoz. A valamikori és mindenkori hatásvadászó híriapirodalom tipográfiai megoldásokhoz fo lyamodik ilyen esetekben, de mi már le szoktunk erről, s állhatatosan, fáradhatatlan egyformasággal öntjük a jószándékú s ok tató (!) cikkek zömét, akkor is, ha ostor ként pattanó s rakétavilágítású glossza és szenvedélyes hangú visszhang volna a meg felelőbb. Tévedés ne essék, nem az újságírás műfajáról van szó, csupán amolyan proló gus-féle lenne ez az alábbiakhoz, menteget vén a lapot az éles állásfoglalás miatt. Mostanában nagyon közkeletűvé vált a kultúráról, a tömegkulturális munkáról úgy beszélni, mintha az az élet legegysze rűbb dolga lenne, semmi fáradságot nem igénylő szervezeti akció csupán. A tömeg- szervezetek — tisztelet és becsület munká juknak — gyakorlatukban többnyire lélekte len mozgalmi munkát csináltak a tömegek közt végzett kulturális missziójukból. Számtalan alkalom szolgál a meggyőződés re, hogy valamiféle instruktori, sőt fel ügyelői ténykedésben élik ki magukat a hi vatásos művelődési dolgozók, nem egyszer a Csemadok funkcionáriusai is. S mint rende sen — sok bába közt a gyerek — a szerve zési problémák tömege között elveszik a művelődés valóságos megnyilvánulása. Per sze ez a megállapítás általánosítás folytán túlzó lenne, ha nem számolna az eshetősé gekkel, amelyek kulturális forradalmunkban rossz funkcionáriusok bürokratizmusának és akciosematizmusának eredményeképp a tö megek közönye képében jelentkeznek (no ha az emberek általában áhítják a kultúrát, szeretik a jó színdarabot, könyvet, mozit, előadásokat, de csak azt, amelyik elszóra koztatja, megtanítja őket valamire, amit eddig nem tudtak, amely hasznos a szá mukra, nekik való — szóval az igazi kul túrát). Szükségtelen lenne most az elmúlt évek minden hibáját és fogyatékosságát fel- bánytorgatni, amelyeket a Csemadok népművelési munkájában elkövetett, de fi gyelmeztetni kell a leggyakoribb bűnre: a művelődési dolgozók és a hivatásos funk cionáriusok egyformásító, kulturális igénye ket semmibevevő bürokratikus módszereire, a csupa-munkaterves, papírhalmos kon cepció művelődés-sorvasztó elhatalmasodá sára. Vannak kulturális forradalmunknak (ez is inkább divatos műszó lett az imént hánytorgatott felfogás következ ményeképpen, mint mindenfelé ható kultú- rális cselekvés) szép eredményei, megnöve kedett mozi- és színházlátogatás, rengeteg új kulturális intézmény, számszerűen ki sem fejezhető rendezvény, sokezer új olvasó, s még több financiális befektetés beszélhet nek erről. Mégis úgy tűnik, hogy mindez kevés, mert a kultúrával élő embernek lát nia és éreznie 'kell, hogy a kulturális köztu dat kinevelés nem kíséri eléggé az embe rek életét, nem vesznek tudomást róla. Nincs ebben semmi célzatos, csak egy olyan szecesszió következménye, amelyik már évekkel ezelőtt kialakult a kulturális szer vek irányításában, főképp pedig funkcioná riusok és tömegek kapcsolatában. A funk cionárius, ha lehet, demagóg, vagy szektáns gondolkodású. Már ahol, és ahogy. De nem fél attól sem, hogy bürokratikusán, magas lóról intézzen ügyeket, ha netán erősebb közeggel, ebben az esetben kollektív kul turális igénnyel, vagy magasabb műveltség gel találkozik. Itt megint közbe kell szúrni: de jó, hogy nem minden funkcionárius ilyen! Hogy az „adekvát” példa ne késsen, ves sünk pillantást egy járási székhely kultu rális életére. Fülek kis városka, megnöve kedett hatósági jogkörrel (mióta itt hiva- taloskodik a járási nemzeti bizottság), nagy környékkel, sokféle lehetőséggel, az*embe rek lármás kolóniájával (csak a zománcgyár legalább 3000 füleki és környékbeli munkást foglalkoztat), ipari és mezőgazdasági jelleg gel, — szóval a mindenirányű aktivitás alapjaival. Már ez a helyzet maga is szem lélődésre csábít^ Efjen a talajon, ahol fejlett ipari munkásság is van, s amely megteremti értelmiségi bázisát is, jó ered ményeket könyvelhetnek el a kultúra szá mára — ötlenék fel bárkiben. Ami a lehető ségeket illeti, szokványos módon, kevés do logban szenved hiányt ez a városka, s já rása, de a velük való élés már több tekin tetben ad viszolygásra okot. Járási Népmű- velődési Otthon, Járási Népkönyvtár, egy mozi-helyiség. Művelődési Otthon, üzemi klub, Csemadok helyi szervezet, két üzemi műkedvelő színjátszócsoport, a járás csak nem valamennyi községében Csemadok mű kedvelő együttes szolgálná itt a kultúra ügyét, ha úgy tetszik, csehszlovákiai magyar munkások és parasztok művelődését. Hatá rozott eredményeket várhatnánk ilyen appa rátus láttán, «különösen, ha hozzávesszük a járási szdtvek hivatott vezetőit is, s azért meglepő Solymosi elvtársnak, a Csemadok kerületi'elnökének bejelentésszerű nyilatko zata, mely szerint a füleki járásban az utób bi időben lehanyatlott volna a kulturális
