Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Kaposi Edit: A színpadi néptáncművészet problémái
Bag: A „Május I" című táncból egyik volt gyöngyösbokrétás faluja: Báta tette meg. Báta az 1951-es országos művé szeti versenyen tűnt fel gazdag helyi táncai val. A verseny után rendszeres művészi pat- ronálással fejlődött a csoport. 1952-re be mutatta Böröcz József sárközi gyűjtéséből készült „Üj bor köszöntő" c. kompozíciót. A termelőszövetkezeti község szüreti ünnep ségének színpadon bemutatott formájában a hagyományos szüreti alapok mellett a mai élet képviselői: a tanácselnök és felesége is aktív résztvevővé váltak. 1952/53-ban főkép pen más vidékről való táncokat tanultak. Ezen sokat fejlődött a csoport táncossága, de félő volt, hogy saját, helyi táncstílusukat ez szür- kíti. A helyi hagyomány új formájú bemu tatása volt a következő lépés. Népmesék és mondák után kutattak a segítő szakemberek. Vadasi Tibor — az Állami Népi Együttes koreográfusa — a helyiek segítségével a kö vetkező mondát dolgozta fel táncjátékra: „A Duna egyik szigetén török basa tanyázik ja nicsárjaival. Mindenkit, aki a sziget környé kén halászik, elfognak, vagy megölnek, fe leségüket és menyasszonyukat a szigetre hurcolják rabságba a basa háremébe. Sok bátai leány raboskodik már ott, mikor az egyik hősies bátai legény, aki a tilalom elle nére halászott, hogy kedvesének halat fog jon, rabságba kerül menyasszonyával együtt; de megszökik és bátai halászok segítségével éjjel lefegyverzi a törököket, rabul ejti őket, kiszabadítják a leányokat és eljegyzést ün nepelnek a szigeten. — A menyasszony, a halászok, a násznép, mind ladikon közelítik meg a szigetet énekelve. A mesemondó is a bokrok közül ladikkal jelenik meg a kö zönség előtt." A táncjáték a festői szépségű holt Dunaág egyik kis szigetén játszódik le. A közönség a falu felöli vízparton ül. Ez az új feladat, új beállítás egészen új ízt, színt adott a régen ismert bátai táncoknak, da loknak. S egyben új élményt a táncosoknak s a nézőknek egyaránt. „Ez alkalommal nem csak hátiakat, hanem kardos janicsárokat is ábrázoltak tánccal. Drámai jelenetet kellett megoldaniok. A mondanivaló túlment a szok ványos népi játékon; a haza védelme, a hősies szerelem, a közösség összefogása a színjáték eszmei mondanivalója. Nagy értéke, hogy nem valami külső szereplésre, megye szék helyre, vagy Pestre való utazásra készültek vele a bátaiak, hanem saját községükben akartak ünnepséget rendezni. Ez a játék a helyi tájhoz van kötve. Ezáltal a falubelieket saját földjük szépségére eszmélteti és szakít a sok helyütt kísértő régi bokrétás szemlé lettel és a falutól való elszakadás veszélyé vel. A bátai táj, a bátai halászélet'hétköz napjai művészetté emelkednek és a mese költői világában új színben jelennek meg a bátai táncok és dalok," (Idézet Pór Anna jelentéséből.) Amint láthatjuk, a hagyomány ápolása nem jelent egyet a múltba ragadással. Jer- milov, szovjet dramaturg mondja egy helyen: „Ojítás nélkül nem maradhatunk hűek a ha gyományokhoz.” Nos ez a hagyományhűség és az új után való vágy tükröződik a bátaiakon kívül még több falusi csoport munkájában is. Például a híres rábaközi verbungok őr zői: a gencsiek az eredeti tánc több formájú színpadra vitele után ez idén „Sorozás után” c. kis táncjátékban mutatták be az ezred- orvos előtt elvonuló különböző típusokat, ízes népi humor, ügyes paraszti alakítások színezték és teremtették újjá az ismert katonatánc hagyományt. De említhetjük a Pesttől alig 30 km-re levő Bag község sike res színpadi művét: „Bagi május l”-et, melyben a régi és új szokások, táncok, mű vészi kompozícióban kapnak kifejezést. Természetesen még nem minden csoport nál jelentkezik ez ennyire frissen, s kézzel foghatóan. De nyugodtan megállapíthatjuk, hogy már több éve túljutottunk azon, hogy a magyar csoportok zöme akár a múlt szá zadbeli formákat vinné színpadra, akár pedig a semmitmondó, giccses, álnépies, úgyneve zett „magyar táncokat", vagy olcsó varieté számokat mutatna be. Segíti ezt az a tény, hogy ez év szeptem beréig minden néptánccsoport vezetőnek le kellett tenni a szakmai vizsgát és csak mű ködési engedéllyel rendelkező pedagógus oktathat. A vezetők szakszerű képzését pedig tanfolyamok, ankétok, bemutatók, kiadványok és filmek segítségével kívánja emelni a Nép művészeti Intézet. Visszatérve Dobos László kitételére, — fentiekre is apellálva — még egyszer szeret ném tisztázni, hogy mi a népművészet ápo lását a népművészet természetéből fakadóan a mindig megújuló, a haladót továbbfejlesztő tudatos művészi munkára építjük s ellene vagyunk mindenféle olyan spontaneitásnak, mely öntudatlanul is konzerválná a népi kultúrát! dr. Kaposi Edit
