Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Kaposi Edit: A színpadi néptáncművészet problémái
és varsói VIT, Bécs, Albánia és Csehszlo vákia közönsége tapsolt már nekik. Az együttes hétéves jubileumi ünnepségének be mutatójáról írja Pór Anna, a Népművészeti Intézet táncosztályának vezetője a követke zőket: „Melyek azok az erények, amelyek a város kedvencévé tették ezt a csoportot? Üdeség, frisseség, fiatalos báj. A színpadról az együttes belső, szép közösségi életének harmóniája árad. Közvetlenség, őszinte, fel szabadult, könnyed játékosság; ez az, amivel azonnal megnyerik a közönség szívét. A Ba lassa együttesnek^ megvap, a régóta kiala kult, sajátos táncolási módja, könnyed ugrá sok, futó lépések, csiszolt, igényes táncosság, „ finom mértéktartás jellemzik. Nem dübörög nek, nem rikoltoznak, mindig Ízlésesek. Ezek az értékek nagyrészt Bőm Miklós művészi egyéniségéből fakadnak, aki összeforrott a csoporttal, amelyből kinőtt. Tehetségét finom humor, játékos fantázia és ötletesség jellem zi, amely kitűnő forma és arányérzékkel párosul. — Számomra az est legszebb emléke a régi szlovák hagyományokból alákitott Bé késcsabai Fonó marad, amelyben az ismert fonó játékot számtalan ötlettel, humorral és szép, felszabadult, csiszolt könnyed táncok kal párosulva peregnek előttünk." Az 1956-os iskolaévet ők is két táncjáték kal zárták; a Vidám vásárral és a Csudakari kással. Ez utóbbi sikerült jobban. Csudakari kás meséjét Benedek András írta. A boszor kány királynő az ördög segítségével ellopja a király koronáját. Közben a kis királyleányt: Juliskát is el akarja tenni láb alól. Mindezt azonban János a csudakarikással, Galibával, az árva gyerekkel és Marci bácsival, a bak- terrel együtt megakadályozza. — Jól sike rült jellemábrázolás és a cselekmény tánc cal való előrevitele jellemzi az előadást. De még a bonyolult meseszövés, a nem eléggé szervesen beépített epizódjelenetek zavar ják a világos kibontakozást. Mindenesetre ezzel a lépéssel a Balassa Disz is a magyar táncmozgalom egyik leg égetőbb kérdését igyekszik megoldani: a népi hagyományra épülő cselekményes táncjáté kot. S akkor, mikor hivatásos együtteseink is csak nem oly régen indultak el efelé, elis meréssel kell szólanunk mind a Közgazda- sági Egyetem, mint a Balassa Disz elég jól sikerült kísérleteiről. De nemcsak a városi csoportok keresik az egészséges színpadi művészet útját, hanem falusi együtteseink is. Itt is büszkén tekint hetünk vissza nem egy csoport művészi fej lődésére. A legnagyobb utat s a legszélesebb művészi skálát talán a hagyománygazdag Sárköz Bátai üvegestánc
