Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Gjorgje Bogojevics: Érzékeny szívek
GJORGJE BOGOJEVICS: érzékeny szíoek Észrevették már, hogy mennyi az érzé- kenyszívü ember nálunk? Mikor érzékeny sávét említek, nem gondolok azokra a kü lönféle sávbántcűmákra, amelyeknek asz or vosok olyan elrettentő latin neveket csak azért adták, hogy begyullasszák a betegeket és több sávcseppet fogyasszartak. Egyáltalán nem erre gondoltam, hanem a szív érzékeny ségére érzelmi szempontból. Tálán ez is va lami betegségféle. Az is meglehet, hogy nem az, de tény, hogy léteák és ezekkel a szenti mentális szívekkel mindenfáé találkozhatunk. A minap olvastam az újságban: Egy ember megy az utcán. Az útszéten nyomorult koldus ül göncökben és bánatos szemmel minden mellette elhaladó elé oda tartja a tenyerét. A járókelő egyik kezével összeszoruló sávéhez kap, a másikkal a pénz tárcája után nyúl. Kivesz belőle öt garast és a koldus kezébe nyomja: — Ne isten nevé ben, vegyél kenyeret és ne éhezz! De ezzel az ügy nem ért véget. Ogy egy hét múlva ugyanaz a polgár elvetődött egy járási vásárra, vagy búcsúra — bizonyára vermi (úcart valamit és uramfia mit pillant meg ? Nem akart hinni a szemének: az a nyo morult toprongyos koldus igen csapdos egy paraszt tenyerébe — vásárt csinált. A mi megszánt emberünk úgy ahogy volt, olyan rongyosan éppen egy jölmegtermeti bikát vett. A nyakába kötött vászonzacskóból ki számolta a kétszáz ropogós ezrest. De ezzel még nincs megelégedve, köridhordozza te kintetét és keresi, hol vásárolhat még egy bikát. Koldus. Képzeljék el. De még milyen koldus, még a kutya sem tartaná érdemes nek megtámadni. Persze, az érzékenysávü polgár leszűrte a tanulságot az esetbőt. Most már nem oszto gat a koldusoknak öt garasokat. Hogyisne. Akadnak még hasonló esetek. Nem én ta lálom ki. Valamelyik nemzeti vállaltánál, vagy föld- müvesszövetkezetnél évi zárszámadást ké szítenek. Mit vesznek észre? A pénztárosnak úgy húsz-harminc ezres hiánya van. Vala mennyien csodálkoznak ezen, eléggé kelle metlen dolog. Természetesen legjobban a pénztáros csodálkozik: — Az átdóját, hogy lehet az, hová tűnhetett ennyi pénz? Épp ilyenkor dobbem meg a közelállók ér zékeny sávé. Idehallgassatok pajtások, hogy vehetnénk a lelkünkre, hogy néhány rongyos dinárért lecsukjak szegényt. A nii barátunk, pajtásunk, hisz ez mindenkivét megeshet. A pénztáros barátai és jóakarói önkéntes pénzadományt gyűjtenek és megmentik a börtöntől. Mindjárt más a helyzet, ha a pénztárból léét-háromszáz ezres hiányzik. Ha két falu ban behajtanák a ki nem fizetett adókat, elekor sem gyűlne össze annyi pénz, nem hogy száz önkéntes falusi adakozótól: Egy kicsit kétlemetlen, a szerencsétlen kénytelen állami költségen vezekelni bűneiért. Közben barátai sóhajtoznak: — Szegényke, szegény pénztárosunk. Mi lesz a feleségével és az apróságokkal? Pénztáros barátunk leülte az évet és visz- szatér az üzembe. — Itt vagyok — szól — újra tiszta vagyok, makulátlan, akár a nap sugár, igazolványom van, hogy jól viselked tem, újra munkába ÓM ok. Általános az öröm. A szövetkezeti tagok nak nincs szivük arra, hogy megengedjék, valahol idegenben barangoljon megélhetés után, visszavették hát a pénztárba. Igazán ez is a helyes élv: Mindenki dolgozzon abban a szakmában, amelyhez a legjobban ért. (A hasonló esetek általában így peregnek le, csak éppen másképp végződnek. De ez eltér tárgyunktól, ezért mellőzzük. A többit az olvasó hozzágondolhatja.) Érzékeny szívünk nagyon nehezen viseli el a sértéseket. Megtörtént az alábbi eset. Két gyerek, Mikica és Jovica játszik az ut cán és összevesznek. — Jáááj, a te anyukád csúnya — csúfo- lódik Jovica. Mikica nyomban fut panasz kodni anyukájához. Az érzékeny anyai szív hevesen dobogni kezd az üyen sértésre. Anyuka kiperdül a házból és nyakon teremti a Jcis Jovicát: — Ne, igazául szépen nevelt a mamád! Erre süvölteni kezd Jovica is és a mamája ugyancsak éktelen lármáit csap. Ne kiesik a szomszédasszony hajéinak szivet der mesztő rikolt ozás közben: — Hogy merészelsz kezet emelni az én gyermekemre, te bog lyas! Az eset a feljebbviteli bíróságon folytató dik, Jovica anyukájának panasza alapján, amely szerint a szomszédasszony geréblyé- vel fejbeverte. Az ügyvéd maga előtt látva a bét gyöngéd, érzékeny anyai szívet, za varban van, nem tudja mit tegyen. Elvégre neki is van szíve. Szivünk az igazságtalanságokra is igen érzékeny. Ogy tűnik, mintha erre terme a legérzékenyebb. Itt a példa: Éppen a mesgyén nőtt egy körtefa. Mivel inkább Petar gazda földjére hajlik, őt iüeti. A körtefa, mint minden gyümölcsfa tavasszal virágba borul és ősszel termést érlel. A gyere kek meg, mint a gyerekek általában, szeretik a körtét. Petar gazda gyerektelen, de szom szédjának, Mitarnak családja van. Egy szép este aztán kimentek a gyerekek a mezőre és megszabadították a fát vagy öt kilóny: ízes termésétől. Feifortyant Petar gazda és Mitannak ron tott: — Ráveszed a gyermekeidet, hogy az én körtémet dézsmálják. Várj csak, majái étintézzük a bíróságon! És adójában beadja a panaszt. így és így történt, tisztelt bírósági követelem, hogy té rítsék meg az eltulajdonított körte árát. A
