Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - M. Aymonin: A mezítelen igazságot mondom J. P. Sartreról
amerikai békével. És ezért, ezek háborús javaslatok. A békemozgalom a béke eszmé jének igyekszik teret hódítani. A reakciós sajtó nyelvére fordítva ez annyit jelent: demoralizálja ezeket a nemzeteket, hogy a szovjet hadsereg minél kisebb erőfeszíté sekkel legyőzhessen bennünket stb., stb. 2. Minden alkalommal, amikor a konzerva tív sajtóorgánumok a Mozgalom határoza tát avagy javaslatát kommentálják, az aján lat vagy javaslat avagy kompromisszum szót manőverrel helyettesítik; amennyiben kongresszusról vagy tüntetésről számolnak be, kijelentik, hogy előre kitervelt szcená- rium szerint játszódtak le. Gyönyörű takti ka! Ebből természetesen azt a következte tést vonják le, hogy az említett tüntetések „sosem hoznak semmi újat”. 3. Különöskép pen szemük előtt tartják a fontos célt: gá tat emelni a kommunista párt, a munkás- osztály s a töibbi nép közé. Ugyanis nem képesek megbékülni azzal a gondolattal, hogy ebben vagy amabban a pontban elér hető lenne a megegyezés — például ami a béke és a szabadság védelmét illeti — a proletariátus, a kommunista párt és egyéb rétegek között.” (A kiemelések J. —P. Sar- tretől származnak.) E hárem esztendős szöveg hosszadalmas idézése annyiból érdekes, hogy leleplezi a leendő Sartre színdarab első gondolatát, amelynek Mezítelen igazság (Nyekraszov) lesz a címe, vagyis olyan téma, amelyet mint látjuk, a békéért és igazságért folyó harcból merített, ugyanis a legégetőbb va lóságból indult ki. Azonban elöljáróban ki emeltük az író beszédében, amelyet a Ve lodrome d’Híver-ben megtartott hatalmas tömeggyűlésen mondott el, a „tanúságot kell tennem” szavakat. Éspedig azért, mert itt a sartrei álláspont elvi kiindulópontjáról van szó, a morális tárgyról, amely annál erősebben köti le figyelmünket, mivel a leitmotiv állhatatosságával állandóan visz- szatér. A Kommunisták és a béke című cikkében Sartre ezt az egyszerű mondatot írja le, amely csakis becsületes tollforgató- tól származhat: „Igyekszem megérteni, hogy mi történik Franciaországban, ma, szemem láttára.” 1954. júniusában az Üzenet az élőknek című könyvről írt magvas tanul mányában, helyesen mondja a Július Fu- óíkkal együtt bebörtönzött és megkínzott hősökről, akiket Fučík nem akart, hegy ismeretlenek maradjanak: „Tehát ír róluk, megörökíti nevüket, azt is, milyen idősek voltak és elbeszéli mit hajtottak végre: nem is azért, hogy később a tisztelet tárgyát képezzék, de hogy bizonyítsák nekünk (sa ját kiemelésem M. A.), mire képes az ember — mire képes a nép.” (J. P. Sartre kieme lése.) És végül, prágai tartózkodása alatt még 1954 őszén Sartre világosan felek a Csehszlovák rádió kérdésére a békésen: együttélő nemzetek közötti kulturális kap csolatokat illetőleg: „A célzatos propagan da gátat vont a nemzetek közé és szétkür- tölte, hogy a keleti demokrácia ilyen vagy amolyan formája ebből vagy amabból az ók ból gyűlöletre méltó és elitélendő anélkül, ■hogy az illetékes tanúk erre választ adhat nának. Ügy vélem, minél hatalmasabban' bontakoztatjuk ki a kulturális kapcsolato kat ... és minél több tanúval fogunk ren delkezni, akik válaszolnak erre a propagan dára, ennyivel több olyan ember lesz, aki •úgy fog vélekedni: „Ott voltam, láttam ezt meg amazt és itt Van a tanúságom. Élttől a pillanattól fogva olyan erőnk lesz, amellyel gátat vethetünk azoknak a kampányoknak, melyek egyedüli célja a háború. Ezért ebből az okból is boldog voltam, hogy a Szovjet unióba utaztam és hazatértemkor tanúsá got hozhattam, bár elég felületeset, mivel nem tartózkodtam ott elég soká, de amely mégis lehetővé tette, hogy megcáfoljak bi zonyos számú hazugságot.” (Saját kieme lésem, M. A.) Az eredeti szöveg szemelvényei, amelyeket, itt idéztünk, már önmagukban is lehetővé teszik, hogy kifejtsük a bármilyen szelle mi bizonytalanság nélküli magas felelősség tudatot, komolyságot és a hatékony vilá gosságot, melyekből kialakul J. P. Sartre. állásfoglalása a széleskörű eszmei harcban, amely egyre jobban kiéleződik Franciaor szágban És éppen ebben a megvilágításban kell látnunk utolsó színdarabját, amelyet a párizsi Theatre Antoin színpadán adtak elő 1955. júniusának elején. A D 34 színház kezdeményezésének kö szönhetjük, hogy Prága volt az első kül földi főváros, amely 1955. decemberében be mutatta a Mezítelen igazságot. A Mezítelen igazság szerzője azután fo gott hozzá a színdarabok írásához, amikor már egész sor regényben, novellában, elmé leti munkában és cikkben kifejezte exíszten- cialisztikus doktrínájának elveit, s művészi talentuma ezekben egy csapásra megtalálta a pontos, egyenes, sőt nyers formát, egy szerű, közlő nyelvben, amely a pontosság kivételével híjával volt minden hatáskeltés nek. Exisztencializmusa eredetileg jóval töb bet merít Hegelből és Kierkegaardból, mint a hagyományos francia exisztencializmus forrásaiból. Módszerében a legfeltűnőbb a forradalmiság bizonyos fajtája és a keserű ség árnylata az őt körülvevő társadalom gátlásainak oktalansága miatt. Ez a tagadás egyébként 'kizárólagosan individualista („a pokol a többiek”) és ez a társadalom sem mi egyéb, mint a burzsoázia létrehozta vi lág. Ez tehát az egyenesség végletéig me nő elhatározás volt, amely nem szégyellette
