Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - M. Aymonin: A mezítelen igazságot mondom J. P. Sartreról
M. AYMONIN: llja Erenburg néhány évvel ezelőtt, híres regényében, q ,.Kilencedik hullámban“, megrajzolta Sabol újságíró személyében^ a proamerikavpropaganda nap-nap utáni per gőtüzétől megbódult é& megtévesztett, de becsületes és tisztességes francia intellektuel profilját. Sábot kiváló független és komoly újságíró, a francia ellenállási mozgalom hőse, aki annak idején együtt küzdött kommunista honfitársaival a német fasiszta betolakodók ellen. Most pedig? Minden rossz elég jó a szemében, ha eredményesnek bizonyul a nyu gati kultúrát „fenyegető veszéllyel“ szemben. Még az atomháború is! Szovjetellenes cikk sorozatot kérnek tóle egy amerikai ügynökség részére. Sabol még mint ellenség is lelki ismeretes és becsületes. A helyszínen akarja megszerezni cikkei anyagát. Elutazik a Szovjetunióba. Nagyon sokáig nem hisz senkinek és semminek. De a valóság meggyőzi napjaink e Tamását, hogy q szovjet kormány csakúgy, mint az egyszerű szovjet emberek nem készülnek háborúray békét akarnák. Midőn visszatér Párizsba, kiáll a rágalmazók és az atomháborút hirdetők ellen. A kommunistákkal vállvetve! A békemozgalom új har cost nyert. Ebben az időben még J. P. Sartre, a kiváló gondolkodó és író, az ellenállási mozgalom volt részvevője, a francia egzisztencializmus apja kommunistaellenes közös alapon együtt működik Nyugat-Eúrópa és az Északamerikai Egyesült Államok lég reakció sabb köreivel. Odakényszeríti ót az egzisztencionalizmus, az imperializmusnak ez a dekadens, szubjektív és idealista filozófiája, amelynek képviselői Heidegger és Jasper csakúgy mint szellemi elődei, Nietzsche, Spengler, Ortega y Gasset és a dán Kierkegaard, minden haladásnak és demokráciának esküdt ellenségei voltak. És a volt bajtársból, J. P. Sartreból is akarva, nem akarva ellenfél lett, az antikommunizmus zászlóvivője. A haladás törvényei azonban nem csupán a „tüzérség törvényeinél“ erősebbek. Bizony erősebbek azok az idealista filozófiánál is. És ahogyan Erenburg nagy előrelátással megírta egy becsületes francia értelmiségi nagy pálfordulását, úgy történt meg ez a való életben is, mégpedig J. P. Safreval. Meg- csömörölve a nyugati háborús körök embertelen politikájától és hazug demagógiájától, J. P. Sartre elérkezik a válaszúira. Ekkor írja\ meg nagy szatíráját, a „Nyekraszovot”. (A budapesti színházak mint „Az agyonlövendők klubját“ adják elő, Prágában pedig a „Mezítelen igazság“ címmel játsszák. Mivel pedig M. Aymonin a prágai elnevezést hasz nálja cikkében és így szójáték is alakul ki — mi is meghagyjuk a továbbiakban a prágai elnevezést.) Azóta pedig J. P. Sartre, akárcsak Erenburg Sabolja, a békeharcosok világmozgalmá nak jelentős és tevékeny tagja lett! Íme a cikk okosak és nem okosak okulására. (Szerk.) A mezítelen igazságot mondom J. P. Sartreról A békevédők emlékezetes bécsi kong rész- szusáról hazatérve 1952 december 23-án Jean Paul Sartre a párizsi Velodrome d’Hiver- ben megrendezett népgyűlésen a következő ket jelentette ki: „ ... Ami engem illet, senki sem hatalmazott fel, nekem mint írónak ennek ellenére az az érzésem, hogy lé teznek emberék, akiknek tanúságot kell tennem.” (A kiemelés tőlem származik, M. A.) A továbbiakban Sartre az alábbiakat mondotta azok címére, akik tiszta szívből háborúellenesek, mégsem jelentek meg a bécsi kongresszuson: „ ... a rádió és a sajtó beléjük oltotta a bizalmatlanságot. Hónapo kon keresztül dolgozták meg őket; a bizal matlanság a nap minden órájában behatolt szemükbe és fülükbe. És én elgondoltam; ha tudnák, hogy milyen volt a bécsi kongresz- szus, csatlakoznának hozzánk; de nem tud ják és ha mi nem mondjuk meg nekik, so sem fogják megtudni, mert a sajtó félre vezeti őket. Rendkívül egyszerű módszer ez: 1. Minden alkalommal, amikor egy kon zervatív újság kommentálja a Békemozga lom határozatát avagy javaslatát, a béka szót háborúval fordítja és ezt a következő képpen indokolja: Nem létezik más béke, csupán az, amelyet az amerikaiak atom fegyvereik túlerejével kikényszerítenek. Te hát valamennyi javaslat, amely a fegyver kezési hajsza lassítását vagy a leszereiési előkészületeket célozza, ellentétben áll az
