Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - Babos László: Augusztusi strófák
gyűlölni. Most azonban új értelemben al kalmazta a történelmi anekdotákat. Vladi mírnak az oroszok által történt megkeresz- telését a X. században, ami magában véve haladószellemű cselekedet volt, ürügyként használta fel, hogy a korabeli politikai problémákról merészen kifejthesse nézetét. Havlíček szatírájában tehát tulajdonképpen nem Vladimír történetén van a fő hangsúly, hanem az akkori osztrák abszolutizmus, a vallás lényege, az isten létezése elleni remek támadásról van sző. Sziporkázó szellemességgel és költői mű vészettel ír Havlíček arról, hogyan semmi sítette meg Valdimír Perun pogány istent, mert nem akart neki szolgálni. Az isten megszűnt létezni, de a világ nem változott. Az egyetlen, akit isten elvesztése érintett, az uralkodó osztály volt. A papok elvesz tették busás jövedelmüket és hiába szer veztek hamis csodákat, hogy a vallás ismét a felszínre jusson. Hiába rémítgettek a világ végével. Az emberek elvesztették hitüket, nem hallgattak ,a papokra, egyszerűen, em berien éltek, sőt felhagytak az uraság iránti engedelmességgel is. Ezért új istent kellett teremteni. Az új istenért folytatott remekül megörökített párbeszédekben Havlíček be mutatja, hogy az uralkodó osztályok istene valóban az „úristen”, feltéve, ha munka nélküli jómódot képes számukra biztosítani. Ebben az egyes egyházak sem különböznek egymástól, mégha mindegyik azt állítja is önmagáról, hogy éppen ö az igazi, hogy éppen az ő istene az egyetlen, igaz isten, így ír Havlíček abban az időbén, amikor még az istenbe vetett vak hit a kormány politikájának egyik lehatékonyabb eszköze volt a néptömegek elnyomására. Természetesen, hogy Brixenben írt műveit sem nyomtathatták ki abban az időben, ami kor azokat írta. De azok mégis éltek! Epi- grammákként, leírások útján és szóban ter jedtek. Csehország legelrejtettebb zugaiban tanulták az emberek Havlíček verseit. A Tiroli elégiák száz és száz leírt példánya járt kézről-kézre. Božena Němcová, a nagy cseh írónő, Karel Havlíček Borovský kor- társa, szintén terjesztette őket. Havlíčeket, a politikai és egyházi reakció elleni harcost a cseh nép szívébe zárta. Költői művét egyetlen kötet foglalja ma gába. És mégis a múlt legértékesebb kul turális öröksége közé számít. Epigrammái- val, Lávra király, Tiroli elégiák és Szent Vladimír keresztsége című költeményeivel Havlíček megteremtette a mély és éles po litikai szatíra mintaképét. Költeményei mind újabb és újabb nemzedéket tanítottak az abszolutizmus, az egyházi sötétség iránti gyűlöletre, a szabadság és a haza iránti szeret etre. Vítězslav Rzounek, Prága A dombhát szelíd szögletében megcsendül a kolomp, odafenn a felhőtlen égen már a fákra hajolt a nyárdélutáni nap. Az'erdő hűsével hívogat és ráborul a halban zengő csönd a tájra. Szabad megállnom itt egy röpke percre hallgatni, mii mesél a fenyves — rád gondolni, kedves, a hegyek rejtekén? BABOS LjteZLjk AUGUSZTUSI STRÓFÁK
