Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - Vitězslav Rzounek: Karel Havlíček Borovský
dong a padló. A tárogató vígan kacarászík Brezancczy Ferkó kezében s összecsapódó tenyerek, dobbanó lábak verik a ritmust táncához. — Hej! Sose halunk meg! — kurjant az öreg s egyre szilajabban cifrázza. Jó ne gyedóra múltán kifogyott a szuszból, meg- törölgette izzadt homlokát és leült. — Na, így szokta ezt valamikor szegény megboldogolt Karcsi. Egyre szilajabb lett a jókedv, sűrűbb a pchárcsengés, hangosabb a nótázás. Egy-két gyengébb természetű már jobbra-balra dü löngélt, sőt Möldován tanító úr annyira el- kőikadt, hogy a kis szobában kellett a dí ványra lefektetni. Nemsokára követték pél dáját még ketten-hárman. A hajnali nap sugár már bekukkantott az ablakon, mikor Trencsánszky pénztáros úr végül megszólalt eresen borízű hangon. — No fiúk, már .elég volt. Talán haza is mehetnénk! Legényesen félrecsapta a kalapját, bele karolt egyik oldalról öreg barátjába Garcsár Józsiba, másik oldalról meg a fiatal mérnök, Unghy Jóska támogatta. Tántorgó léptekkel, még mindig nótázva indultak hazafelé. A Ferenc-bányánál találkoztak Trencsánszky nénivel, ki két lányával harciasán robogott lefelé a dombon velük szemben. — No vén korhely, hol kóboroltál ? — csattant élesen a hangja s két szeme öldöklő villámokat lövellt urára és két kísérőjére. — Ne morogj asszony no, hisz tudhatod, hogy temetésen voltunk. Halotti toron. Barabás József, Kare! Havlíček Borovský Temetésének napján, 1856 VII. 29-én, Prágában a költő koporsója előtt soha nem látott tömegek vonultak fel. Öregek, fiata lok, férfiak, nők, egyszerű iparosak, parasz tok és napszámosok. Tisztelettel és szere tettel léptek* a koporsóhoz, őszinte könnye ket hullattak. Eljöttek, hogy tiltakozásukat fejezzék ki azokkal szemben, akik Havlíče- ket a halálba kergették. A temetés a Bach- korszakbeli abszolutizmus elleni nagy nem zeti tüntetéssé változott. A nép a feledés leplét borította a tényre, hogy a nagy halott nem lépett az 1848-as prágai forradalom oldalára. Azért volt ez, mert Havlíček, a költő és újságíró — harcolván az 1848 év előtti feudális sötétség ellen, okult a for radalmi évben elkövetett politikai hibáiból és a bukott forradalom után minden erejé vel az újonnan fellépő reakció, nyárspolgá- riság, gyávaság, a bécsi és a prágai árulás elleni harcba vetette magát. Ezért üldözték Havlíčeket. De mégsem adta meg magát és harcában kitartott. Ez a Havlíček élt és él ma is a cseh nép emlékezetében. Karel Havlíček 1821 október 31-én a Při- byslavtól nem messze lévő Borová városká ban, egy kiskereskedő fiaként született. Mint költő lépett a cseh közéletbe Orosz országból való visszatérte után. 1844—45 években írt epigrammáiban már teljesen kibontakozik Havlíček irodalmi alkotása: Havlíček leleplezi az egyházat epigrammái- ban és ezek a versek a cenzúra miatt túl nyomórészben kézről-kézre járnak. Az egy házat, mint széles hálózattal rendelkező és jól megszervezett üzletet, kalmárkodást mutatja be, mely egyetlen célt szolgál — a nép félrevezetését és kizsákmányolását. Havlíček szemében hasonló élősdiek az ural kodó és a nemesség. Az elnyomott nép életét megéneklő epigr-ammák harcos haza- fiságot, gerincességet és világos észjárást követelnek. A forradalom előtti 1846—48 években Havlíček lényegében megszakította irodalmi tevékenységét és kizárólag a politikának és újságírásnak szentelte munkásságát. Ezen ténykedéséhez megvoltak legjobb előfelté telei. Félelmet nem ismerő, harcias és kri tikus szellem volt. Lengyelországi és orosz országi utazásai közben sdk tapasztalatot szerzett. A legbonyolultabb kérdésekről is egyszerűen, értelmesen és érdekesen írt. Ezzel indokolható, hogy barátai és ellenfelei Prágában „a halastó ^csukája” címmel tisz telték meg. Havlíček ezen tulajdonságai magyarázzák újságírói tevékenysége hazai és külföldi sikerének titkát, ámbár az iskola, amelyben Havlíček az újságírást és a poli tikát tanulta és melyben az 1848-as for radalmi évre készült, nem volt a legjobb. Ebben az iskolában a cseh burzsoázia kon zervatív szelleme uralkodott. Ez a tény a forradalmi negyvennyolcas (Halálának százéves évfordulójára)
