Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1956 / 8. szám - Barabás József: Halotti tor

Fényes Károly sótiszt úr negyven hosz-

szú esztendőikig szolgálta hűségesen a ma

gas kincstárt, azután nyugalomba vonult.

Tíz évig még elpipázgatott, elborozgatott

csöndesen, míg végül a Nagyúrőt is magá

hoz szólította:

— Károly fiam gyere már te is, hagyd ott

azt a bűnek fertőjét! Most már az én fé-

nyességes országomban fogod mérni a napi

sóporciót az én angyalkáimnak és szent-

tecskéimnek a mennyei mannához!

Parádés, negyven évi hűséges szolgálatá

hoz illő, szép temetése volt. A gyászmenet

mint hosszú, fekete kígyó kanyargott az

aknaszlatinai főuccán. Elől fehéringes mi-

nistránsgyerek vitte a gyászszallagos ke

resztet, öreg Pántlik Gyuri emelte magasra

a temetkezési egylet fekete lobogóját. Lu-

bomirszky plébános úr ugyancsak izzadott

az ezüsthimzésű, nehéz fekete-bársony mi-

seruha terhe alatt. A díszbe öltözött bá

nyász-zenekar élén, pocakját kidüllesztve

lassú méltósággal lépkedett Háger kar

mester űr. Illő komolysággal intette a

gyászinduló taktusát s tamburbotjának

aranyozott gombján tréfásan incselkedett

a visszatükröződő napsugár. A nagy dob

tompán dübörgött, mint mikor a rögöt ka

pj ják a sírgödör mélyén fekvő koporsóra.

A fekete gyászkocsit négy talpig fekete le

pellel takart paripa húzta. A kocsi két ol

dalán hat-hat díszbe öltözött bányász lép

kedett. A koporsó után a gyászoló család, a

rózsafüzér-egylet, szentéletű Sehleier Pali

bácsi vezetésével.

A magas bányahivatalt Trencsánszky fő