Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - Mózsi Ferenc: Még egyszer népi kultúránk jövőjéről
olyan büszkén íbotfülűeknek vallott fiatalo ké. S ne gondolják az Illetékesek, de a fia talok sem, hogy egy-két 'hetes tanfolyam, vagy a Magyar főiskolások népi együttesé ben való puszta passzív részvétel muzika litást nyújt. Nem. Ellenben, ha csakugyan van tanulóifjúságunkban nép iránti szeretet, úgy meg fogja találni módját, hogy hol vértezheti fel magát a népdalgyűjtés igé nyes munkája által megkövetelt sokoldalú tudással, alapos muzikalitással.) , Szerintem, minden művészeti nevelés alapja — a tömegek társas éneklése, tánca iskolában, társas munkában, egyesületben, tömegszervezetben, lakodalomban, lakta nyákban, vagy akár a kocsmákban is. És nem lehet elfelejtkezni arról, hogy a magyar nép általános énekrendje, „zenei anyanyel ve” az egyszólamu éneklés. Éppen ezért eletbevágcan fontos, hogy az egyszólamű népi éneklést ne hanyagolja el a szlovákiai magyar népművelés, sőt inkább fejlessze és pártfogolja, amíg nem késő. mert — mint arra Dobos László is rámutatott — csak ugyan az utolsókban vagyunk! Ha most meg nem tanulják, át nem élik a mi tanulóink, dolgozó tömegeink a paraszti (Bartóki ér telemben) éneklés leliki tartalmát és sajá tos levegőjét, akkor soha nem tudják majd a magyar nép lelki kenyerévé váló igazi műzenét élvezni. Akkor ifjúságunk, dol gozó tömegeink örökké megmaradnak a sze kundér európaiság muzsikája, vagy a bécsi kcnzum zene, vagy az olcsó, szentimentaliz- mustól csöpögő úri magyar-nóta, avagy ép pen a kozmopolita zene-halandzsa, a kom- mersz-jazz híveinek. Márpedig: akinek a zenei igénye csak a felülete^ olcsó, az érzelgős, vagy cinikus lel- külétet árasztó individualista konzum mu zsika, arról az egyénről igen nehezen elkép zelhető, hogy tisztult kollelktivista szellem től áthatott ember, és még nehezebben, hogy a magyar nép kultúrájában és a ma gyarság szellemiségében otthonos, művelt magyar ember. Ezért — véleményem szerint — a leg sürgősebb feladatunk: a már meglévő nép- dalgyűjteményeket felhasználhatóság szem pontjából átvizsgálni, az anyagot rendsze rezni, (Szlovákia magyarlakta területe sze rint) három tájegységre csoportosítva a dalokat kiadni. (Az iskolai énekoktatás spe ciális kérdéseivel ennek az írásnak keretén belül nem foglalkozhatom.) A Csemadok he lyi szervezeteinek lenne a feladata, hogy a lehetőség szerint minden faluban alakítsa nak olyan népi együttest, amelyek saját környékük dalait és szokásait gyűjtik ösz- sze és adják elő. Ezeknek az együttesek nek a kezében az említett tájegységekre csoportosított daloskönyv élő anyaggá vál na. Ösztönözné az együttes vezetőit a nép helyi dalainak jissizegyűjtéséra. E dalok éneklése —- ezt a komáromi Pedagógiai is kola népi együttesének példája bizonyította be részemre, — lelkesíti a falusi fiatalságot, de az öregeket is, akik szívesen járnak majd el a próbákra. Ezekből a spontán lét rejövő kórusokból, népi együttesekből nagy létszámú, állandó együtteseket lehetne te remteni. A szervezést a Csemadok helyi cso portjai, a szakmai vezetést hozzáértő, a né pi muzsikáért lelkesedő emberre (rendsze rint tanítóra) kellene bízni. Ezeknek a kó rusoknak, népi együtteseknek a szerepe és feladata igen komoly, mert éppen népsze rűségük magával vonzaná a falu dolgozó tö megét, velük együtt énekelnének, dalolnának és ennelá eredményeként nemcsak újra megtanulnák helyi dalaikat, hanem más da lok is helyi népdalaikká válnának idővel. E népi együttesek: munkájának nem a „kö- zenség-siker” lenne elsődleges célja, ha nem műsorukat szétsugárzó szerepük a falu és város dolgozói között. A „dúdolgató” ember megteremtése véleményem szerint a legközelebbi feladat. Úgy gondolom — a dúdolgató ember típusa nem ismeretlen. Az a típus, aki nemcsak a munkapad mellett, hanem otthon beretválkozás, vagy főzés köz ben is énekelget, igaz, hogy a rádiónak itt felmérhetetlen szerep jut, de az is igaz, hogy ha a dúdolgató ember dallamának út ját végigkövetjük visszafelé, sok-sok eset ben az üzemi és vállalati együttesekhez ju tunk. Onnan származnak a dallamok, onnan szivárog széjjel ezrek és ezrek mindennapi zenei tápláléka. Akkor rossz tehát az együt tes műsorpolitikája, ha semmi sem szivárog széjjel belőle (vagy ha a rossz, selejtes, izlésromboló anyag). így kellene ezeknek az
