Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - L. Kiss Ibolya: Ballada egy zivataros éjszakáról
— Lám, így jár az, aki a szegénynek fogja jogos pártját. — így ám, bizony, — bólintott rá igenlőn a másik. — Apósomnak két forintos zálogkölcsönt adott az uraság, merthogy nem volt falat kenyér sem a házban, s tudod-é, hogy egy évbe telt, míg le tudta szolgálni a kegyből adott kölcsönt? ... A Vág zúgott, az ,eső zuhogott s mos ta, csapkodta a leemelt holttestet... — Éhínség van szerte az országban. S lát tad, az uraink csak ma este mennyit ittak, ettek ? — Ezt meg meggyilkolták, mert nem tud ta nézni, hogy a zsellér éhesen dolgozik ak kor, mikor másnak túlsók van a jóból. — S most itt hagyták martalékul a vad madaraknak. — Krisztust is megfeszítették. Ő is a sze gények pártján állt. — Úgy bizony, úgy volt az. — De a Teremtő kell, hogy egyszer igaz ságot tégyen. Mert meg vagyon írva: „Isten egy vérből alkotta a mindenféle embere ket.” Hát akkor miért van akkora különb ség ember és ember közt? A másik nem tudott feleletet adni, fel emelték hát a tetemet a földről s ráhelyez ték az ott álló szekérre. Koporsójuk nem volt, de a széna, melyen feküdt, virág - illatú volt. Orgonaszó helyett szél harsogta az éj zsolozsmáját, szenteltvíz helyébe felhők könnye permetezte a Jánošík megmerevült arcát. Elérkezett az indulás ideje. A fűzfák tövében most mintha megmoz dult volna valami. S a hajdúk szeme előtt megjelent egy álló, sötét alak. Szívüket rémület járta át. — Elárulták — ütött beléjük a verejtéket kicsaló félelem. — Elárulták jól kigondolt tervünket s most rettentő sors vár ránk. A sötét alak előbbre lépett. — Jó emberek. Ne féljetek. Nincs rossz szándék bennem. Csodálkozva fordultak a hang irányába. Női hang volt, lágy zenéjű, meleg. S most ahogy az alak megmozdult s a közelükbe lépett, nyomban ráismertek. — Éva asszony — Pongrácz Éva asszony, Jánošík kedvese. Az asszony most a szekerükhöz ért. Tes tére hosszú, sötét köpeny volt borítva, me lyet úgy húzott maga után a megázott föl dön, mint egy sötét özvegyi gyászfátyolt... — Hagyjatok egyedül a megboldogulttal
