Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - Az ördöggel komázó régens tavainál. Hazánk felfedezése II.
Alkony a parkban A reneszánsz városház-torony mető túlsó falánál terül el a treboni Osten- de, a strand, ahol fürdőtrikós emberek süt kéreznek a temető falához támaszkodva. (Ilyen „eredeti” ötlettel csak Pozsonyban találkoztam a zöld házikóval egybekötött dunaparti kertvendéglövel kapcsolatban.) Ebben a városban, ahol bizonyára sze rették a színeket, hisz erre vall az Arany csillag szállő, a Fekete lovacska és Fehér bárány vendéglők elnevezése is, alkonyaikor kiülnek az emberek a ház elé a falócákra, a 2izka téren csakúgy mint a Jakub Krcín utcában, a főtéren a kékblúzos hölgy pedig az emeleti ablakból társalog a szomszédház lakóival. És így száll le puha bársony szárnyakon a májusvégi este e csendes kisvárosra, ahol már nyolc óra után csak idegen turisták ténferegnek az utcákon és a tereken és vár ják az alabárdost, várják, hogy felcsendüljön a régi dallam: A könyvtár szépen van berendezve, kissé azonban hűvös és helyszűkében szenved. Ezt állítja Doležal elvtársnő. Sajnos a helybeli nemzeti bizottság elnökének, állítólag, ellen kező a nézete. Hej de ismerős refrén ez, hogy a kakas rúgja meg! A helybeli nemze ti bizottság különben is eredeti nézeteket vall. Látható ez már az állomásnál, a főté ren és a Svět halastó túlsó partján, ahol a pompás park végén, amelynek szépségét a Schwarzenbergek pszeudogótikus családi sír boltja bántóan zavarja. A parkban, a régi temető körül szemétdomb barri'kádofc emel kednek. A dolgoknak azonban logikája van. Ugyanis tilalomtábía hirdeti a temető ka puján, hogy szemétlerakás a temetőben ti los. Nos, ha a temetőben nem lehet, ott a park. Ott nincsen tilalomtábla. A bizarr ötletekben különben itt nincs hiány. A te „Térj nyugvóra! Rest kalandor jár csak 'késő estharangkor: ha a tornyok elverik mit sem gondolj reggelig. Dicsértessék szent Ignác!___ Ha az este rád borul: térj pihenni jámborul bújj ágyadba és ne félj: Hosszú, hosszú még az é j ... Dicsértessék szent Ignác! Mert bizony kilencet ütött már az óra és ilyenkor minden jőtét lélék dicséri az Urat. Főleg Trebonban, ahol a jelen nem tudja feledtetni a múltat-
