Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Barsi Imre: Gondolatok egy Móricz levél olvasásakor
Gondolatok egy Móricz levél olvasásakor .. Nagy jelentőséget tulajdonítok azon ban annak, hogy szlovák testvéreim előtt megszólalhatok. Ők jól ismerik a magyar életet és azt hiszem ráismernek a gondola tokra, amelyek a szegény ember életét em beri közösségben állítják elő. Sőt, szeretném, ha ezen az úton tovább lehetne haladni. Az emberek és népek kö zötti barátságnak egyetlen módja a kölcsö nös megismerés .. Ezt írja Móricz Zsigmond egy eddig isme retlen levelében Alžbeta Göllnerová, szlovák irodalomtörténész, Gwerk Ödön seknetíbá- nyai festőművész későbbi feleségének, a Sárarany című regénye szlovák nyelvű ki adásának alkalmából, A regényt a nagyte hetségű és nagyjövőjű Alžbeta Göllnerová, akit a háború utolsó esztendejében megöl tek a fasiszták, fordította le szlovák nyelvre. A levél így végződik: „...nagyra becsülöm azt a szlovák népet, amelyet ré gebben alkalmam volt családi összekötteté sek alapján közelebbről is megismerni. Első jeleségem, szegény, gömörmegyei születésű volt és ö szerettette meg velem a szlová kokat abban az időben, mikor még tótoknak hívták őket. Maradok szíves és meleg üd vözlettel készséges híve — Móricz Zs 1933 májusában írta Móricz Zsigmond ezt a levelet, mikor már Európa firmamen- tumáról vészes pernye hullott az ártatlanok ra. A fajgyűlölet lobogó máglyája Európa szívében könyveket és sorsokat pusztított és Hitler magyarországi pribékjei, Horthyk, Gömbösök, neves és névtelen gyáva rablók már készülődtek a hosszú kések éjjelére szülők és szomszédok ellen. Ebben a gyűlö letáradatban hangzott fel Móricz Zsigmond emberi hangja. A népek testvériségét hir dette, szóval és tettben. Eljött Szlovenszkó- ra, ismerkedett problémákkal és emberek kel, beszélt pozsonyi munkásokkal, prágai diákokkal és csallóközi szegény parasztok kal. Éhtüntetésért elítélt földnélküli Jáno sok eljöttek hozzá tiszteletadásra, kézszo rításra a nagy íróhoz, emberhez, hogy az tán tíz-tizenöt kilométereket gyalogoljanak leülni börtönbüntetésüket. Mert a masaryki köztársaság csak ólmot és börtönt nyújtott nekik, kenyeret már kevésbé. Itt olvasta fel a tardoskeddi tanítónak az újságból, hogy Móricz Zsigmondnak kutyakórbácsot igért egy csongrád megyei képviselő, „haza- fy", mert tűlbizalmasan paktált a becsehelt felvidéki kommunista diákokkal, munkanél küli munkásokkal, földnélküli földművesek- kei. Aztán elment a nép közé, hogy lássa és feljegyezze a koldusnál szegényebb job bágyutódok kis és nagy tragédiáit, amelyek annyira hasonlóak voltak az alföldi paraszt sorsához. Ez volt Móricz Zsigmond a kistermetű, tömzsi, nagybajúszos, vastagnyakú „kálo mista“ magyar, aki Adyval együtt botrányt csapott Debrecen pusztáján, vagy ahogy ő maga jelentette ki egy méltóságos fiskális nak — én a lehető legegyszerűbb, legszo morúbb és legkétségbeesettebb Móriczok kö zül való vagyok. Született 1879-ben Csécsén, szegény pa raszti családból. Iskoláit Debrecenben, .Sá rospatakon és Kisújszálláson végezte. Tanult jogot, teológiát, volt kultuszminisztériumi tisztviselő. írt gyermekmeséket és novellá kat. író akart lenni és hosszú éveken át névtelen újságíró volt. Hat vagy hét évig dolgozott „Az Újság“ című lapnál. Havi száz pengőért. Erre a száz pengőre nősült. Mikor a „Nyugat“-ban megjelenik 1908-ban a „Hét krajcár“ című novellája, ffelfigyel rá egész Magyarország. A Hét krajcár, ballada a reménytelenül szegény szülői házról, kép a koldusnál szegényebb magyar paraszt csa ládjáról, éposz az anyai szeretet nyomorú ság leplező kacajáról. Véres tragédia, fe ledhetetlen. Ez a kis remekmű, mint álló vízbe dobott kő kavarta fel az idillikus, a milléniumi ünnepségek bágyadt fényében tespedq magyar prózát. Ady fegyvertársává válik ez a leggazdagabb és íegmagyarabb