Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 7. szám - Kaposi Edit: Amiről a népművészeti seregszemlék beszélnek…
művelődési otthonban 55 fiatallal próbál rendszeresen Kusnyik Margit, az állami gaz daság fiatal brigádvezetője. A hat műsoron tartott táncszámban felváltva táncoltak a régebbi táncosok és az iskolapadból nem régen kikerült fiatalok. A vezető által ösz- szeállított Leány-karikázőban mutatkozik meg legjobban a csoport rendszeres .mun kájának eredménye: a felszabadult táncos ság. A kompozíció tömörebbre fogásával ez a ,szám frappánsabb lenne. Ügyelni kell még a fiatal koreográfusnak carra, hogy a népi tánc és a műtánc elemeket ne keverje a kompozíciókon belül. A rendszeres, tudatos gyűjtőmunka, az idősebb jő táncosok taná csai sokat segítenének a tehetséges Kus nyik Margitnak. Kvocsák József Bukós-csár- dása is szerepel műsorukon. Hiba az, hogy a kompozíción a könnyebbítés végett olyan változtatásokat eszközöltek, mely az egész mű felfogását megváltoztatja. Inkább dol gozzunk egy-egy mű megtanulásán, de a jó kompozíciót ne változtassuk meg! Mindezeket egybevetve láthatjuk, hogy a problémák ma már mélyebbek, a kritika is élesebb lehet, mint akár egy évvel ezelőtt volt. Minden csoportnál felmerül a perspek tíva kérdése. Megvan az igény és lehetőség az állandóbb, rendszeresebb munkára. Meg mutatkozik, hogy ott, ahol tehetséges, ön magát képező, jól szervező vezető vem, ott fiúkat, leányokat is be lehet a csoportba vonni, s újabb és újabb műsorszámrnal mi nőségi emelkedést elérni. Általános hiba még a legtöbb helyen, hogy a csoportvezető lázasan keres új anyagot táncleírásokból, magyarországi filmekből, vagy maga alkot az általa ismert típuslépé^- sekből, csak éppen saját községe és vidéke anyagából nem merít. Ne féltsük a tánc csoportot apái, nagyapái hagyományától! Kapjanak élményt a mai lakodalmak, vagy a még élő idősebb jó táncosok közvetlen táncából! Ismerjük meg jobban a népszo kásokat is, a táncok természetes ágyát, kör nyezetét. Egy cél állhat minden tánccsoport előtt: megismerni és megismertetni a nép művészet gazdag, kimeríthetetlen tárházá ból elsősorban azt, amit szülőföldünk máig megőrzött s ezt a színpad messzeható ere jével művészi formában bemutatni. — Ne feledjük azonban, hogy a tánc, ha színpadi művészet, akkor alá van vetve a színpad törvényeinek. A tartalom, a mondanivaló és a forma nemes volta, egysége, az előadás átéltsége, kidolgozottsága fontos művészi követelmény marad a népi tánc vagy nép szokás színpadravitelénél is. A művészi munkában ügyelnünk kell a fo kozatosságra Kezdő csoportok erejének más művészi forma felel meg, mint az évek óta dolgozó, már táncos kifejezéssel bíró cso portoknak. Kezdő együttesek például az pozíció a vezető jó forma- és arányérzé két mutatja. A mennyasszonybúcsúztató lí rai s ág a, a vőfély ízes népi rigmusa a szám főerőssége. Ezen a számon érdemes lenne tovább dolgozni és több eredeti gömöri tánccal gazdagítani. A merev térformák fel oldása, a táncosok felszabadultabb, egyé nibb csárdásozása a kompozíció végét is erőteljesebbé, elhitetőbb erejűvé tenné. A Magyar Állami Népi Együttes műsorá ból átvett Székes-tánc humora, játékossága új szín együtteseink tolmácsolásában. A hozzáillesztett — s nem bodrogközi stílus ban komponált — leány és párostánc azon ban levon a művészi értékből. Az eredeti tánc több részét, vagy akár az egész Fonó-t is érdemes lenne megtanulniok. Mind a ve zető, mind a csoport képességei ezt bizo nyítják. A Szepsi-i és Szina-i csoportnál elsősor ban a táncosok egészséges, felszabadult da lolása és természetes mozgása fogja meg a nézőt. Szepsiben Kostinszky Fereracné tu datos, kitartó önképzéssel jutott oda, hogy a táncleírásböl tanított Bátai üvegestáncot és Kassa-vidéki párnás-táncot a leányok szépen, hitelesen tudják bemutatni. Színán Erős Pálné kiváló pedagóiai munkáját di cséri, hogy már most megveti a jövő munka alapját azzal, hogy nemcsak a felnőttekkel foglalkozik, hanem népi gyermekjátékokon, egyszerű táncokon neveli a következő tán cos gárdát. Azonban mindkét csoport meg reked a fejlődésben, ha nem sikerül legény táncosokat is bevonni a csoportba. Három négy leánytánc után egyszínűvé válik mű soruk, mert sem formában, sem tartalom ban nem tudnak többet adni a jelenleginél. Szárnyán a brigádmunkában épített tágas
