Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Babos László és Mikus Sándor: Az élet küszöbén (Az osztályelső, Egy a "gyengébbek"-ből, A "bányász", Óvónők, A "rapli", Utószóféle
KI EHET KÜSZÖBÉN BABOS LÁSZLÓ és MIKUS SÁNDOR A tollszár végét rágva sok minden jut az ember eszébe, ha riportot szándékszik írni fiatal emberről, a főbb jellegzetességeket megörökítendő. Máskülönben sem köny- nyű ez, mert köznapi írásaink nem nagyon szoktattak hozzá akárcsak a munkásfíatal- ság életének publicisztikai és irodalmi megjelenítéséhez, vagy feltárásához, nem be szélve a diákifjúságról, amelynek pedig ezer és ezer problémája van, kezdve az eléje állított nagy szellemi erőfeszítést kívánó feladatokon, bevégezve az életrekészülés, pályaválasztás és a felnőtt világban megtett első lépések némelykor szorongásokkal, izgalmakkal teli megpróbáltatásain. Voltak azelőtt is iskolák, mindig is elfogódottan lépett a komoly, sötétruhás fia talember és ifjú lány az érettségiztető bizottság elé, ünnepélyes vágyakban és nemes lázongásokban égve a zöld asztal előtt, zümmögött minden májusban az „alma-mater“-t sirató, búsongó bűcsúdal, attól a nevelő közösségtől elszakadni alig tudó diákok édes-fájó önmagukraébredése, amely talán egy egész életre való tüzet gyújtott ben nük. íÉs aztán ott parádézott oldalukon az ominózus jövőt hirdető és jelképező hímzett tarisznya a szellemi gyönyörűséget jelentő móttós kis cédulával, mag a szűk élet lehetőségek krajcárjaival, — mennyi tévelygés és bizonytalanság mögöttük és előt tük —, s mindez a maga talmi ragyogásában, szentimentalitásával is tartotta magát tudatunkban és érzelmeinkben mindmostanáig, mint a magasabb életrehivatás meg hirdetője. De a mostani diákfiatalságról nagyon keveset thallhatunk, olvashatunk. Hát nem a mi vétkünk-e, hogy majdnem teljességgel megfeledkeztünk arról, hogy éven ként közvetlen köreinkből, Iszinte szemünk láttára ezrek mennek a fiatalokból üze meink tervező asztalaihoz, a hivatalokba, az állami- és kísérleti gazdaságokba vezető szakembereknek, az iskolákba tanítóknak, a főiskolákra és egyetemekre tovább tanulni? No és arról, hogy míg ideérnek a 18—20 éves fiatalemberek és lányok, addig nagyon sokféle gonddal, fejtöréssel, fiatalkori veszedelemmel kell megküzdenie az ifjú em bernek, egy kicsit körültekintve az őt környező világban is. Pótoljunk be, amit lehet. Az alábbi képvétel nem tudja ezt a mulasztást helyrehozni, csak tudósítás lehet a mostani diákvilágból érettségj előtt, a pályaválasztás gondjai közepette, az élet ka pujában. A kassai felsőipariskolában a négy negyedik osztályt, több mint százhúsz diákot éppen az életrekészülés leglázasabb óráiban találtam, az érettségi írásbeli részével el foglaltam Ilyenkor a diák a legnyomasztóbb szellemi koncentráltságban él, valami ki- • merítő kábultságban. _ .5 Érdekes kép! Sehol egy ödöngő diák a negyedikesekből, pedig már hagyományos gesztussá vált a mindenkori maturánsok részéről, hogy az érettségi szüneteiben fen- sőbbséges arckifejezéssel, klasszikus nagyzolással magyarázgatták az alsóbb osztályosok körülöttük nyüzsgő fürtjeinek. Most semmi ilyesmi nincs. Ezt mondja az egyik negyedik osztály, a IV. e. osztályfőnöke, Putankó Emil is. — Kérem, meglepő az, hogy ma ímennyire öntudatosodnak az iskolában a diákok. Az én időmben még a hamis ábrándok világában élt a jelölt úr és kisasszony, a mos tani negyedikeseim pedig lépten-nyomon az életre készülnek. Az üzemi gyakorlatokról annyi nyugtalanító kérdéssel jönnek elénk, hogy a legfelkészültebb pedagógusnak is naponta kell vizsgáznia diákjai előtt. S érdekes, ezek a kérdések nem fis annyira szakmai, mint inkább üzemszervezési és termeléspolitikai kérdések. Persze, ha olykor, nehéz is a megválaszolásuk, mi azért örülünk, mert ez mutatja legbiztosabban, hogy diákjaink komolyan veszik hivatásukat, készülnek az életre. Igaz, — mondja nevetve, — könnyű nekünk, hiszen ez az iskola már maga is a termelőmunka része, így könnyű kapcsolatban lenni az élettel. De én azt hiszem, más fajtájú iskolákban is így van ez. A ma diákja már az életet és praktikumait keresi, ön tudatosodik. S valóban nem is tudnám a zajongó folyosón megítélni külső után, ki a jelölt, ki az alsóbb osztályos. Talán csak egy-egy szakáll ásod ásnak indult arc, vagy a női divat me részebb megnyilvánulása lehetne az útmutatóm, de ez sem biztos. Nincs a negyedike seken kiülő jellegzetesség. Kérésemre az osztályfőnök előhivatta az osztály eminensét egy kis beszélgetésre.
