Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Babos László és Mikus Sándor: Az élet küszöbén (Az osztályelső, Egy a "gyengébbek"-ből, A "bányász", Óvónők, A "rapli", Utószóféle
Az osztályelső Olyan jó nyúlánk., 22—23 éves barna fiú mutatkozott be Halász László néven. Első meglátásra is szerény fiatalember, érdekes, nyílt arcán a fiatal férfiszemérem örökös zavarával. Állandóan kitüntetett tanuló, de nem a régiek magának magoló stréber ki tüntetettje, hanem a ma céltudatos elsője, aki dolgos munkáscsaládból származik és már jelenlegi tanulmányai előtt kitanulta a villanyszerelő szakmát. — Elektromérnök szeretnék lenni, na gyon megszerettem az elektrotechnikát. Minden figyelmem le tudják foglalni az elektromos gépek. Nagyon érdekelnek ... gyakorlati szempontból — mondja, és el meséli, hogy ezt a képességét még villany- szerelő korában szerezte, s olyan fejlett étzékkel jött az iskolába, hogy minden el méleti oktatás azonnali gyakorlati felhasz nálhatóságát és bizonyítását kereste. — Talán azért nem kellett olyan sokat tanulnom, mert már alapokat szereztem magamnak. Én itt az iskolában már beér tem azzal, ha akkor tanultam, mikor valami új anyag volt, meg ha jól esett. De akkor aztán tanultam és volt haszna. Hát ez bizony már egy kicsit magasabb- rendű felfogása a tanulásnak, amihez ke vesebb tanári segédlet kell, s az ilyen el vet hamarabb megszerzi a villanypóznákon, mint az iskolapadban. — Miért választotta az egyetemet ? — kérdezem tőle. — Szeretnék tovább tanulni, mert érzem, hogy vannak képességeim. Meg különben is ez olyan pálya, hogy jövője van. Maholnap már minden munkafolyamatot gépesítenek, s ebben nagy szerepe van a villamosságnak. — S csak ezért ? — faggattam tovább. — Nem egészen, én még gyermekkorom ban elhatároztam ezt, s azóta készültem rá. — S hogy akar tovább tanulni? Anyagi lag fedezte magát? — Hát először is arra számítok, hogy ösztöndíjat kapok. Az nekem lakásra, koszt ra elég. Aztán úgy gondolom, hogy a nyári szünetekben dolgozhatok, kereshetek egy kis pénzt, amihez majd a szüleim is pótol nak valamit, hogy legyen ruhára való. — Dolgoznak a szülei? — Édesapám tulajdonkép már nyugdíjas, de még eljár dolgozni egy fatelepre.. Hat vanöt éves, hát olyan nyugdíjasforma fize tést is kap. Testvéreim mind családosak, így engem kell már csak segítenie. — Milyen szórakozásai vannak ma egy diáknak ? , — Nem valami költségesek. Eljárok mo ziba. néha színházba, olvasgatok, meg spor tolok. Leginkább futballozok, de azért úszni és futni is szeretek. A testmozgás, jó tár saság kedvéért. Fö az, hogy kellemesen teljen az idő. A legjobban azért olvasni szeretek. Halász Laci — Ki a legkedveltebb írója ? — Ezt nehéz megmondani. Talán Jókai. Valaki valahol azt mondta, hogy Jókain 16 éves korban kell túltenni az embernek magát, vagyis a regényességre való hajla mosság időszakában, s ez igazolva is lát szik, mert a diákok ebben az időben majd nem mind Jókai-rajongók. — Nekem tetszik ez — vonja meg a vállát Halász Laci, mikor erről beszélge tünk, — igaz ugyan, hogy ő a romantiká jával sokszor „túllőtt”, mint a „Fekete gyé mántokban” is, de ha a földhözragadt va lóságot írta volna meg, akkor talán nem lenne érdekes olvasmány ma is. Nagyon imponáló a nyíltsága és egyenes véleményalkotása és hadd írjam le hamar jában utolsó vonásként ehhez a halványan rajzolt arcképhez, hogy ez jellemző rá: a jellemszilárdság. Az osztályfőnöke meséli, hogy sokszor adta már tanújelét ennek. Ne vek említése nélkül beszéli el, hogy volt az osztályban egy fiú, aki erkölcsi tekintetben lebukott. S mind aa esetek nagy részében itt is elhagyta az illetőt mindenki, noha azelőtt, míg nyeglesége vonzó volt, az egész osztály rokonszenvét élvezte. Egyedül Halász Laci figyelmeztette „stiklijeire”. S érdekes, bukásakor megint csak Halász Laci állt mellette. Védte őt körömszakad- táig, minden érv ellenében. Talán a Jókai- romantika ? Lehet. Nem is tudta, mikor a barátság dolgairól faggattam, hogy erről már tudomásom van. Ő csak általánosság ban jelentette ki: — Én ezt a fogalmat idealizálom. Nehe zen barátkozom, de ha valakit barátomnak fogadok, azért mindent megteszek. Ez egyszerűén hihető, minden szava őszinte ennek a fiúnak. — Ez a Halász Laci becsületes, lelkiis meretes fiú. az adott sző nála komoly do log, férfias kötelességet jelent, — mondja az osztályfőnöke, Putankó Emil. — Ha így folytatja az egyetemen is, nagyszerű szak ember és talpig férfi lesz belőle.
