Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Gyárfás Miklós: Háry János halála
Lörirtcz Gyula rajzai A úgy szokott lenni, hogyha valamelyik szőlősgazda elhalálozott, akkor a többiek megbúsulták. A megbúsulás a temetőben kezdődött a susogással, vagyis azzal, hogy miközben a .tisztelendő úr az üdvösségbe való eligazítás utólját végezte, addig a gyá szoló férfiak fülről-fülre tovább súgták, hogy kinek a borospincéjében lesz a találkozó. A kijelölt pincében azután két-három na pig is eltartott a megbúsulás, s mivelhogy Szekszárdon abban az időben annyi szőlős gazda voít, mint égen a csillag, sokszor úgy hozta a szerencse, hogy mire az egyik bús- lakodásnak végére értek, máris kezdhettek a másikba. E megbúsulások jeles tartozéka volt Há ry János, göröncsér mester, a legszebb fa zekak, csuprok, köcsögök, bögrék, egyszó val a nevezetes szekszárdi szilkék készítő je. Háry Jánosnak ugyan szőlője nem volt, mégis nélkülözhetetlen személyisége vala a meghiúsulok társaságának. E megbecsülést nem annyira szépen formált és égetett «lé nyeivel vívta ki a gazdák között, hanem azokkal az eget-földet rengető hazugságok kal, amelyeken a szívzsongító vörösbor mel lett hajnalig is elmulatozott az emberiség. Néha-néha majd odébb másztak a pincék a tenger hahotától s hogy a harsogó jókedv végigcsiklandozta a hegyek oldalát, Háry Jánosnak volt köszönhető. A megbúsulók csak úgy dülöngéltek a röhögéstől, őneki a bajsza hegye se mozdult, szénre se pis logott, miközben világraszóló kalandjait me sélte. Szépen, csendesen, vitézi emberhez illő méltósággal sorolta a nagy háborúban való tetteit. A nagykedélyű göröncsér his tóriái nem rekedtek bent a szekszárdi bo rospincék földmennyezete alatt, mert Garay János, a poéta egynémely történetet versbe alakított. Neheztelt is érte Háry János, ami kor hírét vette, hogy mi történt. Többet nem is beszélt a költő előtt, bármiféle ra vaszsággal akarták is kivenni belőle a szót. Ennyiből is látható, hogy minő szolgálatos, érdemes ember volt Háry János Szekszár don, s így már az olvasó előtt érthetővé vátók, miért keresték a szőlősgazdák Löködi Gáspár temetésén a nevezetes cimborát. Susog ás közben vették észre, jjogy nincs itt Háry a kötelességteljesítés mezején, s így az egész temetésnek semmi értelmét nem látták. Hiába susognak, ha Háry nem lesz ott a megbeszélt pincében. Hogy is bú sulják meg az istenben 'boldogult Löködi Gáspárt Háry nélkül? De ne szaporítsuk a szót tovább, elég az hozzá, hogy a négy szőlősgazda a temetés Gyárfás Miklós.
