Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Emanuel Svoboda: Aleš és a Rákóczi induló
zontoshajú cigány áll egy cigánygyerekkel, míg a cigányasszony a földön ül. Odébb egy kiálló bordájú ló légelészik. / Számos cigánytérhájú rajza közül kiemel kedik négy 1881-ben alkotott magyar ci gánynőket ábrázoló képe* Kettő közülük a „Reggel a pusztán" és a „Csárdás". Barna félmeztelen szépségeket ábrázolnak, szenve délyes, zabolátlan fajtájuk vad ritmusú tán cát lejtve és álldogálva. Alešt éppen ezen olajfestmények koloritja miatt nevezték el a cseh Delacroixnek. Aleš rajzai közt a huszáralakok tömegé vel találkozunk — lovon ülő és gyalogos alakokkal. Noha idegen érdekeket szolgál tak tarka egyenruhájukban, mindig nemze tük egyszerű fiait látta bennük. A huszár egyenruhák tarkasága festőiségével különö-. sen nagy hatást . gyakorolt rá. Aleš még egy morva népdalt is ilusztrált, amelynek szö vege körülbelül a következő: „Huszár vagyok, huszár leszek, fényes csizmát — sej, viselek." Nem kisebb művészi érdeklődéssel fordult a puszta lovas csikósai felé. Megrajzolta a magyar nemest is nemzeti viseletében, aki nem értett egyet Ausztria magatartásával, de akivel Aleš sem értett egyet, a magyar és a szlovák péppel szemben való feudális viselkedéséért. Éppen ezért festett díszí tésül egy Uherská Skalice-i (szakolcai) ház M. Aleš: Aleš mint a 25-ös magyar UlJa logezred katonája „ M. Aleš: Csárdás homlokzatára 1904-ben egy fennhéjázó mág nást, akivel keményen áll szembe a zen- dülő detvai. A magyar nemesek, mint a szlovák nép elnyomói ellen gazdasági, nem zeti és politikai téren, szatirikus rajzokkal harcolt. 1886-tól • kezdve tíz éven keresztül a Túrócszentmártonban megjelenő „Černo kňažník" című folyóiratban. A nyolcvanas években egy megható szénrajzot alkotott, a „Gyászoló Hungáriát". Egy bánatos arcú gyászruhás nőalak kinyújtott kezében ko szorút tart egy meghasadt emlékkövű sír fölé, amelyben a levert felkelések után a magyar szabadság és a költő Petőfi van el temetve. Befejezése, avagy kezdete volt ez tervezett magyartárgyú képsorozatának? Hiszen odahaza is, miközben a „Hej ró zsabokor” című dalt énekelte 1906-ban, egy szénrajzot alkotott: napnyugtakor egy pusz tán ügető csikóst. S miközben katonai szol gálata emlékeiről beszélt, ezredtársai alak jait vázolta fel. Mivel katonakorából, 1876- ból nem volt fényképe, önmagát is meg rajzolta 1905-ben, ezrede egyeruhájában. Fehér kabátban, kék sujtásos feszes kék nadrágban áll a képen, oldalán szurony, lábán bakancs. Mikoláš Aleš, a nagy cseh festő, a prágai magyar ezred volt kato nája, művészete egy részét a magyar nép nek szentelte.
