Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Emanuel Svoboda: Aleš és a Rákóczi induló
hűtlen vejét. A képet, amely ma a cseh festészet legkiválóbb történelmi tárgyú festményei közé tartozik, 1878-ban nem fo gadták el kiállításra, mivel nem értették meg Ales festészetét. Ugyanebben az évben festett olajfestményei úgyszólván mind ma gyar témájúak. A „Foglyok” három falusi szabadságharcost ábrázol népviseletben, amint az osztrák dragonyosok kísérik őket. A Delacroixra emlékeztetőén színes és drá mai „Lovasösszecsapás”-ban huszárok és ulánusok harcolnak egymással. Ales katonai szolgálata során főként a csikósokat szerette meg, a puszta egyszerű dolgozó népét, akikben a szabad, természet tel közelségben élő embereket látta. 1878- ban kétszer is megfestette őket. Az első, hatalmas színhatású képen egy lovon ülő csikós beszélget egy másikkal, aki a földön áll; mindkét alak a csikósok sajátos vise letében van. A másik, elipszis alakú képen mozdulatlanul álló lovon ül egy csikós. A távolba tekint, s háta mögött a pusztán magasló akasztófa, amelyen a haza szabad ságáért küzdő felkelők lelték halálukat. Ugyanebben az esztendőben festette meg a Radetzky huszárt, fején forgós fehér csá kóval. 1883-ban egy további képet is al kotott: fal mellett áll egy huszár és a ház felé tekint, amely előtt egy magyar paraszt beszélget egy fehérköpenyes lovassal. A magyar témákhoz tartoznak kétségen kívül a magyar cigányok ábrázolásai is, akiknek öltözete rendszerint dolmány és csizma. Sőt Alés a cigányokat végülis a művészet megszemélyesített szimbólumának tekintette. Ahogy ezek a nyugtalan nomá dok kószálnak az egyik országból a másik ba, úgy a művész is egyre új világokat ke res és alkot művészetében. Valószínűleg ugyancsak 1878-ban alkotta színpompás ké pét, a „Cigánytábor”-t. Egy sátor előtt bo- M. Aleš: Tanulmány a Rákóczi indulóhoz
