Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Földessy Gyula: A béke igaza
hogy ugyanannyira költő, mint esztétikus. Meg tudja éreztetni a világnézet és költé szet összetartozását. Nagy változatosság ú té makörét, a szociális tárgyúakat is, a köl tőművészet kellékei jellemzik: lírai hangu latosság, dús képes beszéd, Carlylera, Emer- sonra emlékeztető magas hőfokú pátosz. Mégis merőben egyéni jellegű bőszavu sti liszta. Művészi kifejező készségével mindig megtalálja az érzéseit, gondolatait tökéle tesen fedő szót. * Lényegbehatóak Fábry könyveiben a vi lágtörténelem nagyszerepű alakjairól, poli tikusairól, gondolkodóiról, íróiról szóló cik kei. KUlön-külön tárgyalva őket (ekként in kább A Gondolat igazába n) vagy ideológiai fejtegetéseibe kapcsoltan mindig akad valami új, meglepő, fölvilágosító ész revétele. Igen figyelemreméltók azok a fej tegetései, amikben a nagy európai népek nek és az £szakamerikai Uniónak a kapi talizmus fokozatos fejlődése rendjén kibé- lyegzetesedett jellemvonásait állapítja meg s kimutatja azok predesztináltan lenyűgöző hatását e nemzetek gondolkodóira és po litikusaira. Beláttatja, hogy olyan kiváló, igazságra törekvő gondolkodók sem tudtak szabadulni a fejlődéstörténeti nemzeti meg határozottságtól, jpint a keletporosz Kant, aki alázatos engedelmességgel tagadja meg önmagát, amikor fegyelmi eljárást ihdítahak ellene főművének, a Tiszta ész kriti kájának a dogmatikus kereszténységgel ellenkező alapvető tételei miatt. Ugyanilyen kényszerhelyzeti felemásság — Fábry sze rint — Kant elvi örökbéke-eszméjének ki- parírozása azzal az érvénytelenítő megjegy zéssel, hogy ez gyakorlatilag talán sohasem lesz megvalósítható (A Gondolát''igazában). —* Fábry rámutat, hogy Chamberlain szé gyenletes müncheni megalkuvása Hitlerrel a csehszlovákiai német Szudéta-föld meg szállására Nagybritánia XVltl—XIX. századi kapitalizmusának, világuralmi politikájának logikus folyománya volt, mert Anglia nem zeti karakterévé vált a plutokrácia. Fábry minden írásából kitűnik az ő ko moly felelősségérzete. £les, finom distink ciókkal világítja meg a tőle jellemzett köl tők, gondolkodók ideológiáját. Kiemeli Kant filozófiájának nemes humanizmusát. A ha talom, az erőszak elvét hirdető Nietzsché- nek védelmére is talált szót (A Gondolat igazában). Lukács Györgyöt idézve ő is elismeri, hogy Nietzsche „a kapitalista ha nyatlás ideológiájának egy csomó jelét fed te föl”. De ezen kívül menti NietZschét a „hazug faj-svindlit” s az antiszemitizmus aljasságát leleplező nyilatkozataival. Az „átértékelés” („Die Umwertung aller Wer- te”) gondolata szintén erélyes hangsúlyozá sa a régi világrend elavultságának. Ez a technikus terminus igen gyakran kerül a mai marxista ideológusok tollára is. Némi hiányt érzek Fábrynál Goethe és Schiller világnézeti magatartásának elbírá lásában. Mindketten ellenséges érzülettel fordultak szembe az 1789-iki francia forra dalommal. S Goethe egy szóra sem méltat ta az 1830-iki párizsi forradalmat. (Goethe érdeklődését aggastyán korában főleg az egyre fejlődőbb természettudomány vívmá nyai kötötték le s a Faust II. befejezésének gondja.) Ám Petőfinek igaza volt, mikor Goethéről olyan fitymálva s elítélően nyi latkozott. Halálával megpecsételt megalku- vatlan forradalmiságában neki volt szemé lyes jussa ehhez az elvi szigorúsághoz. (S valószínű, hogy a kiváló publicistának, Bőmének, Goethe emberi magatartása elle ni heves támadása is hatott rá.) * Fábry minden írásából kiragyog az ő nagystílusú embersége. Emberszeretetének sokváltozatú pátosza, áhítatos élet- és ter mészetszeretete, kemény magabírálása em lékeztet a középkor nagyszivű Assisi Fe- rencére. Hozzá-hasonlóságát ő maga is érinti mély hangulatosságú, elragadó költői szépségű Egy ember meg akart szó lalni c. önjellemzésében. (A Gondolat igaza kötetének zárócikkében.) A Béke igazának három darabja szintén lélek-mély- ből feltárt élmény: kettő ezek közül, a Gyilkos élmény, Szín, hang, íz, szag megrendítő háborús átélésének em léke. S a harmadik: a Gyáva vagyok: önmardosó lelki vád egy már jóvá nem te hetett emberi kötelessége elmulasztása miatt. (De ez a nagydokumentumú példaadó önbírálata magamentsége is.) Fábry írásainak két főmotivuma: a kultú ra építőinek, a béke, az eszme hőseinek, mártírjainak szenvedelmes szeretete s a megvetése, izzó gyűlölete a világháborúkat kirobbantó ostoba, cinikus, gaz államfér fiaknak és cinkosaiknak. E könyv bevezető elmélkedésében nyitányként a béke gondo latát mint „minden humánum legelsejét”, a „vox humana legteljesebb valóságát, min den emberség alapját és célját” tünteti föl, hivatkozásul a jézusi mítosz első béke man >- fesztumára, Ady Endre, a Liebknecht-Lu xemburg mártirpár, J. Becker, Max Picard, József Attila, Th. Mann nyilatkozataira. S befejezésül „a toll egyik hivatott hősét”, a XIV. századi nagy költőt és humanista gon dolkozót, Petrarcát követve e szavakba fog lalja könyve programját: ,jme, elindu lok és hirdetem: béke, béke, bé- k e !”. Ez az expozíciója A Béke igazának jellemző Fábry írói eljárására, arra a gond
