Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Földessy Gyula: A béke igaza
olyan műformai megjelöléssel, ami eddig csak a költészetben s egyéb művészetek te rén volt szokásos. Műveinek ez a kivételes keretezése nagy igényességre vall. Elsősor ban azért, mert korunk újvilágrend-formá ló eszmevilágától irányított írásait művészi alkotásokul is kívánja tekinteni. Ez az ösz- szehangolása a művészi és szociológiai szán dékoknak harmonikus teljességűvé kerekíti életművét. Trilógiája első kötetének címe: A Gon dolat igaza, Ady-veretű szólás. Átvé tel Ady Emlékezés nagy halottra —- Jean Jaurés emlékének c. ver séből. A második kötetelnevezés: A Béke igaz a,. ^szintén Ady-eredetű. E trilógia részlet előszavában Fábry így társul Ady- hoz: ..a béke igaza és a gondolat igaza egy- azonos mondanivaló. A megvilágító név adás — A Gondolat i g a ? a — Ady érde me ... Parolája: „ember az embertelenség ben” — a háború és béke emberviszonyla tának legkifejezőbb meghatározása”. Fábry számszerint minden más írónál összehason líthatatlanul gyakrabban idézi Adyt „iga zainak” támogatására. Az utolsó, útban levő trilógia-darabja: Ady igaza, szintén már címében tudtunkra adja, hogy Fábrynak Ady volt legmeghatározóbb élménye. Úgy vélem, ez a trilógia-rész lesz Fábry triló giájának művészi kiteljesítése. Ebben bi zonnyal szoros „kötésű egységben fogja ki domborítani Ady világraszóló költői, törté nelmi, szociális jelentőségét, összeforrását kora proletárforradalmával. Eddig megjelent két kötetében Fábry, híven nagyszabású művészi koncepciójához s ugyancsak Adyt követve, ciklusokra oszt ja írásait. Perspektívája, amint ezt A Gon dolat igaza bevezetésében említi, há romezer év hagyományára terjed ki. Mert szerinte: „a kultúra egésze háromezeréves jelenvalóság, törés nélküli folyamatosság: élő hagyomány”. Ebben is egyezik Adyval, akinek az volt a becsvágya, hogy minden világtörténet^ humánum megszólaltatója le gyen. Ady szintén háromezer év hagyomá nyait tartja számon: Az ó- és új-szövetsé gi biblia, a görög mitológia, az öspogány magyarság, a finn-ugorság (A nagy Cet halhoz c. versében), Homérosz világa, a latin költészet, a renesszánsz, Hunyadi Má tyás kora, a reformáció Hússzal, Lutherrel és Kálvinnal, Balassa költészete, a Dózsa- lázadás, a kuruckor, a nagy francia forra dalom, a Martinovics-Összeesküvés, Csoko nai humanizmusa, az 1848/49-iki európai és magyar forradalmak képzetei, motívumai, nevei többé-kevésbbé fölbukkannak versei ben és prózájában. A hagyománynak, a min denkori jelennek és jövőnek hármas egysé gű összefogása kritériuma minden nagysti- lusú művészi és szociális kiválóságnak. Ezt a Fábrytól szintén sűrűn idézett Goethe is vallja. Titkára, Eckermann, ezt a mondatát jegyezte föl: „Én az évezredekben élek”. Bőségesebbé szélesíti ezt Goethe egy négy soros epigrammájában: „Wer in dér Welt- geschichte lebt, Dem Augenblick sollt er sich nicht richten? Wer in die Zeiten schaut und strebt, Nur dér ist wert zu sprechen und zu dichten”. (Zahme Xenien I. hatodik drb.) Miért habozzam kijelenteni, hogy Fábry nagytávlatú hagyománykultusza elő kelő rangot biztosít neki a magyar, de a világirodalomban is. * Megismétlem: a költők, művészek, eszté tikusok s általában a művészet elméletével foglalkozó írók, filozófusok maradandó ér tékének első ismertető jegye: a világnézeti állásfoglalás pozitív, haladó tendenciája. Ezért támadták a kortárs-epigon-költők s a' süketlelkű maradi kritikusok és esztéti kusok (közöttük nem egy nagytekintély) Petőfit. S még gyűlölkqdőbben Adyt, aki a Petőfi koráénál fejlettebb európai forradal mi ideológia költői eszme-centruma volt Fábry, akinek látókörét, Adytól beléplántá- lódott forradalmiságát nagy irodalmi mű veltsége továbbtágította, logikus következe tességgel vált a marxi-lenini ideológia meg- győződéses hívévé. Nagy része volt ebben, írásaiból kitetszőleg, háborús élményeinek is. Az esztétikus értékének második fok-mé rője az előadás művészisége. Költészet-mű vészet és esztétika egy-törzsűek. A művé szi alkotások élvezőjének az esztétikus a mentora. A legkiválóbb esztétikusok a leg nagyobb költők, művészek voltak. Shakes peare, Goethe, V. Hugó, Heine, Arany J. esztétikusokként Is a legelsők voltak (így volt ez más művészetek terén is: emlékez tetek Leonardo de Vincire, Mjchelangelora, Bachra, Beethovenre, Bartókra, Kodályra stb.). Idézzük emlékezetünkbe Shakespeare Hamletját, melyben Hamlet utasításo kat ad a színészeknek, hogyan kell játsza niuk szerepüket; vagy a Szentivánéji álmot, ahol pl, a költői képzeletről beszél. Heine versében, prózájában fényes vi lágot vet a költészet s a művészetek lénye gére. Arany János Vojtina Ars poétikájá ban, elméleti írásaiban sokat foglalkozik a költészet külső-belső formai problémáival. Ady Petőfi nem alkuszik-ja Petőfi emberi-költői egyéniségének jellemzésében, Petőfinek el-Ady-sítása s bizonyos akkori aktuális célzatosságok ellenére, fölötte áll tnindennek, amit irodalomtörténészeink, esz tétikusaink írtak róla. — Fábry Zoltán írá sai tele vannak művészi Szépségekkel; köl tőkről, művészekről szólva őmaga is költö- vé-műyésszé emelkedik. Elmondhatnék róla,
