Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Ressl János: Azért ők is csak magyarok…
ruma. A vár miatt maradt üresen a kör nyéken fekvő Pintyőke mező. Itt gyakorol ták évtizedeken keresztül a díszmeneteket a katonák. Miatta lett a várfal tövébe me részkedő süketnéma-iskoiábói hidászlaktanya. Csak egyetlen egyet vett el a civil élet a vár évszázados katonásdijából: a dohány gyár épületeit. Ugyanis a vár Vág melletti részén, az első világháború patrongyárának épületeiben dohánygyárat rendeztek be. Ugyan ezt csak a komáromiak tekintették volt gyárnak, csak becsapták vele magukat a munkanél küliség idején. A gyár nem volt gyár, csak egy egyszerű dohánybeváltó. Itt vették át a környék dohánytermelő parasztságától a portékáját. A munkanélküli, gyárat óhajtó proletár keresztelte el gyárnak önmaga vi gasztalására, áltatására. A lovarda mellett, a Pintyőke mezőn ke resztül minden reggel hosszú sor asszony vonult a dohánygyár várfal melletti bejá ratához. Szokásos ruházatukon kívül még egy vastag, fekete berlínerkendőt is terí tettek a fejükre. A kendő csücskét hátukon átvetve a derekukon megkötötték. Állandó an hideg termekben kellett a dohányleve leket elsimítva egymásra rakniok. Azért vált hagyományossá ez a viselet. Kezükben egy gyékényszatyorban a napi sovány elemó zsiát vitték. A legjellegzetesebb mégis az asszonyok ruháinak messziről érezhető, át ható dohányszaga volt. Ha nem tudta volna valaki a járást, kérdezősködés nélkül elta lál a gyárba a dohányszagú asszonyok után. Magdának nem kellett kérdezősködnie. Egy pár telet átfagyoskodott ott. Most még is kétségek gyötörték, ismeretlen volt előt te a gyár. Azon gondolkozott, vajon elfo gadják-e őt? Egy telet átfagyoskodhat-e ott? Nem volt egészen biztos Szapuné ígé retében. Ezért még nem vette fel a szo kásos meleg, fekete kendőt. Ogy ment a gyárba, mint máskor az utcára. Meg is szólták érte. Már aki megszólta, mert volt olyan is, akinek éppen emiatt tűnt fel. Ilyenkor reggel a portás kint állt a „gyár” előtt. Már arcáról megismerte a munkáso kat. Magda ballonkabátos alakja messziről feltűnt neki. Szapuné meghagyta, irányítsa őt a személyzeti osztályra. Ott majd elin tézik az ügyét. A hivatali szobában csak egy öreg bá csika üldögélt. Ügy látszik, az volt a be osztása, hogy a leveleket borítékba tette, felírta számukat és elvitte rendeltetési he lyükre. ő semmit sem tudott a felvétel ügyéről. Ezért Magda leült az ajtó mellett a padra és a bácsi munkáját nézve várakozott. Nemsokára egy húsz év körüli lány vi harzott be az irodába. Az íróasztalra dobta táskáját, odaugrott a telefonhoz, melléült az asztalra és tárcsázott. — Ott van Palika ? ... legyenek szívesek, hivassák oda!... Te vagy az? Hegy mente tek haza?... Igazán?... Nem is gondoltam arra, ilyen jól érzem majd magam.. . Eközben bejött egy kék munkakabátos asszony. — Kisasszony kérem, — ment a telefo náló felé, — legyen szíves, adja ide a köny vet, be kell írnom a létszámot! — Látja, hogy most nem érek rá. Nem tud egy kicsit várni? — befogta a kagy lót, úgy kiáltotta a munkásasszony felé. A bácsi fölpislantott borítékai közül. Mag dának úgy tűnt fel, mintha csóválta volna a fejét. A telefonbeszélgetés a zavarás miatt meg szakadt. A tiszviselőnő levágta a kagylót. Valakin ki akarta tölteni mérgét. Magda fe lé fordult. — Maga mire vár pont az ajtó mellett? — Nem tudora* Szapuné említette-e a fel vételemet ? A hivatalnoknő peckesen leugrott az asz talról. Eíckotort táskájából egy kulcscsomót. Kinyitotta az íróasztalát. Előhúzott egy ösz- sze-vissza firkált papírlapot. Megfordította, az egyik sarkában elkezdett valamit betűzni. — Maga ívanics Magda ? — Igen. — Dolgozni jött? — Igen. — így, ilyen ruhában? Mit gondol, mi van itt, ruhabemutató? — Csak a hivatalba jöttem ebben. Mun kára hoztam másikat. — Én még ilyen népet nem láttam mint maguk, felvidékiek. Ogy öltözködnek, mint ha mindegyik nagyságos asszony lenne. El kellene magukat vinni az óbudai dohány gyárba, majd megtudnák, mi a munka, meg hogy ki öltözködhet így. A zsörtölődés alatt a hivatalnoknó az asz talra vagdalta azokat a nyomtatványokat, amelyeket ki kellett töltenie a felvétel al kalmából. Egymásután tette fel a kérdé seket. — Iskolai végzettsége ? — Három polgári és egy tanítóképző. •— Akkor minek jön ide dolgozni, — Nálunk a köztársaságban három kö zépiskola kötelező volt mindenki számára. — Elég baj ez. Ezért van ennyi baj ma gukkal. Túlságosan igényesek lettek a cse hek alatt. Majd mi megtanítjuk magukat arra, hogy mi a fegyelem. — Az elmaradottság még nem fegyelem, — futotta el Magdát a méreg. Már folytatni akarta, de egy katonás tar- tású, tatáros, lógó bajuszú férfi lépett az irodába.
