Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Július Dolanský: A magyar irodalom jelentőségéről a szláv irodalmakban II.
A MAGYAR IRODALOM jelentőségéről a szláv irodalmakban Még korántsem kutattuk át a 'mér hetetlen anyagot, hogy teljesen megvi lágítsuk, milyen hatást gyakorolt a magyar irodalom az 1848—49-es években 4 szláv szomszédaira. A kölcsönös irodalmi kapcso latok itt érték el tetőpontjukat. Hosszú év századokon keresztül, az irodalmi kultúra kezdetétől fogva országainkban egészen a 18. század végéig, sohasem volt a magya rok és a körülöttük élő szlávok közt any- nyi kezdeményező kapcsolat, mint a nem zeti megújhodás korában, beleértve az 1848—49-es éveket. Egy szóval, ha figyel men kívül hagyjuk a magyar irodalmat, semmiképpen sem magyarázhatjuk meg a megújhodás korabeli szláv irodalmat. így az irodalom is bizonyítja, milyen szoros kapcsolatok fűzték öss?e nemzeteinket Kö zép-Európában abban az időben, mikor ezen a téren is megindult a komolyabb fejlő dés, közös történelmünk egyik legdicsőbb korszakában* — a megújhodás útján a sza badság felé. A több mint száz esztendőt, amely az 1848—49-es évektől elválaszt bennünket, csak igen nehezen hasonlíthatjuk össze a megújhódas korabeli erős irodalmi kapcso latokkal. Országaink uralkodó burzsoáziája tökéletesen gondoskodott arról, hogy Közép- Európa nemzeteit a legmélyebb szakadékok, viszályok és nézeteltérések válasszák el egy mástól. Ha az elmúlt évszázad ötvenes évei ben egyformán nyomorgatott bennünket és egyformán nyomta el a Habsburg monar chia népeit a reakciós abszolutizmus, rö viddel bukása után, már a hatvanas évek kezdetével újra és újult erővel támadt fel a burzsoá nacionalizmus, minden nemzet közi együttműködés ellensége. Még csak most láttunk hozzá annak ku tatásához, hogy milyen kapcsolataink vol tak a magyar irodalommal a múlt század második felétől kezdve egészen napjainkig. Jelöljük meg egyelőre legalább azt a né hány jelentősebb pontot, ahol minden bi zonysággal állíthatjuk, hogy a magyar iro dalom gazdagított bennünket. A 19. század nagy magyar klasszikusai nak kulturális örökségében fényesen világít néhány, az egész világon ismert név. Igaz ugyan, hogy sohasem ismétlődött meg már Petőfi Sándor esete, aki géniuszának cso dálatos erejével már életében maga felé fordította az általános érdeklődést. A ma gyar irodalom többi nagyságának művei jobbára elkésve kerültek át a szláv irodal makba, csupán akkor, mikor ezt már az idő megkövetelte. Petőfi mellé talán csak Arany Jánost állíthatjuk némiképpen, aki már az ötvenes években lelkes tisztelőre lelt a fia tal Jovan Jovanic Zmaj szerb költőben. Zmaj 1858-tól kezdve sorban lefordította az egész Toldi trilógiát (Toldi, Toldijina ljubav, Toldijina starost). Ezzel szemben Buda halálának cseh fordítását Jaroslav Vrchlicky tolmácsolásában Arany János már nem érte meg. A fordítás csak halála után tizenöt évvel, a költő születésének nyolc vanadik évfordulójára jelent meg. Még in kább elkéstünk a szerencsétlen Madách Im re műveinek szláv nyelvekre való fordítá sával. Az ember tragédiáját csak 1890-ben* fordította szerb nyelvre Zmaj, majd há rom évvel később Frant. Brábek tolmácsol ta csehül. Szlovákra csak századunk elején (1906) fordította le Hviezdoslav. Pedig en nek a műnek a cseh színpadokon hatalmas visszhangja támadt. Petőfi és Arany köve tőinek, Gyulai Pálnak, Tóth Kálmánnak és Garaynak költészetét csupán Jovan Jova- novic Zmaj szerb nyelvű tolmácsolásából ismerjük. Kiss József nem mindennapi köl tészetét is életében tudtommal csak egye dül Laza Kostic méltatta figyelemre, aki a Jehovát szerb nyelvre fordította. Ezzel szemben jóval nagyobb népszerűségnek Ör vendtek Jókai Mór regényei, mivel a leg jobban megfeleltek a polgári olvasóközön ség ízlésének. Kevesebb művét fordítottuk le a kritikai realizmus mesterének, Mikszáth Kálmánnak; távolról sem ismerjük olyan jól, mint ahogy megérdemelné. Ugyanígy sokkal, ha ugyan nem mindennel marad tunk adósai a többi magyar kritikai realis tának is. Azonban nem csak arról van szó, hogy mennyit és mit fordítottunk magyarból szláv nyelvekre a burzsoázia uralmának idején. Fontosabb lesz megállapítanunk, milyen mértékben hatott az akkori magyar iroda lom a szláv írók műveire. Mindazon aka dályok ellenére, amelyek annakidején útjá- IRTA JÚLIUS DOLANSKt, a prágai egyetem tanára, a Csehszlovák Tu dományos Akadémia levelező tagja. II.
