Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 5. szám - Vadász Ferenc: Tóth Simon párttag lesz
ni akar... Az a kötelessége, hogy utasítást hajtson végre, parancsot teljesítsen ott, ahova az ellenség parancsa irányítja. Más féle parancsot: a párt parancsát. Indulás előtt ezért jelentkezik. Este Irén és Ede kísérik el Gőgh Simon lakására. Magukkal viszik Főnöd Pistát, — ő a legszemfülesebb — hogy az utcán őr ködjön: nem jön-e kellemetlen látogató Gőghékhez. Három kopogás az ablakon — ez a megbeszélt jel. Ha sor kerül rá, akkor Pista betér azzal az ürüggyel, hogy hallot ta, Gőghéknél használt lábbeli eladó. A másik ajtón ezalatt amazok hárman meg léphetnek az ól mögötti kerítésen és a szomszéd udvaron át. Gőghné a szobában varrogat, ha a biz tosító kopog, majd ő szól — férje a lá togatókkal a konyhában marad. — Mi járatban vagytok, gyerekek ? — kérdi barátságosan Gőgh elvtárs. Irén a torkát köszörüli: — Nem is tudom hirtelen, hogyan kezd jem. Simon bátyám, maga jól tudja, hogy mi itt a faluban vagyunk páran fiatalok, akik nem felejtettük el azt, amire tanítottak bennünket. Másoknak is tovább adjuk ezt a tanítást, bárhogy tiltják, bárhogy üldöz nek is érte. így került közénk Tóth Simon is... — Üdvözöllek, kedves elvtársam — mond ja fellobbanó örömmel Gőgh, s lassú, ünne pélyes mozdulattal újból, másodszor pyújtja kezét Simonnak. Ez a kézfogás már jelen- tőségteljesebb, mint az, amelyik egy-két perccel ezelőtt az ismeretlen célú vendég nek szólt. — Nagy öröm ez a hír számom ra. Derék dolog ... Gőgh Simon magához vonja Irént és Edét, elérzékenyülten megöleli mindkettő jüket, s gyengéd szeretettel hátbaveregeti őket. — Derék dolog, derék dolog — ismé telgeti ... ...Van valami, amiről sem Irén, sem Tóth Simon, sem a többi fiatal nem tud. Nem tudják azt, hogy közülük egy — Ede — régóta tagja a község illegális pártszerve zetének s az elvtársaknak, a pártszervezet vezetőinek rendszeresen beszámol a fiatalok munkájáról. Gőgh elvtárs így hát tetteti csak a meglepetést. Tudott Tóth Simon dol gáról már az elmúlt nyáron, amikor Ede az ő hozzájárulását kérte, hogy felkereshessék, beszervezhessék az ifjúsági munkába. Most is Edével állapodott meg, hogy Irénnel ket tesben elkísérik hozzá, mielőtt bevonul. Irén folytatja* — Köztünk volt mostanáig Tóth 'Simon. Örömmel mondhatjuk, hogy jó kommunista lett belőle. Már nemcsak gyűlölni tud, nem csak érzi az ellenséget, látja, ismeri is. Most behívót kapott,, azért jöttünk Gőgh elvtárs, hogy tanácsot kérjünk... Mit csi náljunk ? ... bevonuljon Simon, vagy szök jék meg? — Gőgh elvtárs, mielőtt válaszolnál, — szól közbe Ede — egy kérésünk volna hoz- ZÁBRÁDI RAJZAI.
