Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - M. Fuka: Az út kezdete
AZ ŰT KEZDETE PIERRE CURIE EMLÉKÉNEK A Világ-Béketanács kezdetnényzésére áp rilisban ünnepeljük a kiváló francia fizikus, Pierre Curie halálának ötvenéves évfordu lóját, aki feleségével, a lengyel Maria Cu- rie-Sklodowskával együtt úttörő munkát végzett a rádióaktivitás terén. E munká nak óriási jeléntősége volt az anyag fel építésével foglalkozó kutatás további fej lődésében, hatalmas lökést adott az atom fizika azon nagy fellendülésének, amely századunk elején vette kezdetét s érthe tően mindmáig nem ért véget. Pierre Curie azonban nem csupán fel fedezéseivel hatott a tudomány fejlődésé re, de azáltal is, hogy önfeláldozóan küz dött a tudomány haladásáért, emberszere- tetével, munkatársaira gyakorolt gyümöl csöző befolyásával. Pierre és Marié Curie körül, aki a haladó lengyel ifjúság köreiből került ki, a tudósok egy csoportja fo gott - össze, akik nem csupán sikeres tu dományos munkát folytattak, de egyúttal felléptek a társadalom és a tudomány te rén tapasztalható reakció ellen is. Ehhez a csoporthoz tartozott Paul Langevin, a ki váló fizikus. A Curie házaspár örökségének ápolója volt lányuk Irene, és férje, Fréde- ric Joliot-Curie — a két nagy békeharcos. Pierre Curie tudományos felfedezései nek története a rádióaktivitás terén szer felett tanulságos. Megismerjük belőle, hogy milyen nyomasztó anyagi körülmények kö zött dolgozott a Curie házaspár; hogy egyedül a tudomány iránti odaadásuk és határtalan kitartásuk tette lehetővé, hogy leküzdjék az útjukban álló valamennyi aka dályt. Mikor Henri' Becquerel francia fizikus 1896-ban felfedezte, hogy az urán nevű elem különös sugárzást bocsát ki magából, a Curie házaspár foglalkozni kezdett ezzel a jelenséggel. Az iskola igazgatója, amely ben Pierre Curie tanított, a kísérletezés céljaira egy fészert bocsátott rendelkezésük re, amelyet időnként raktárnak használtak. Erről a „Iaboratórium“-ról írja megemlé kezéseiben W. Ostwald, az ismert német vegyész: „ ... Sürgető kérésemre megmu tatták nekem a Curie házaspár laboratóriu mát ... Félig lóistálló volt, félig burgonya- raktár s ha nem láttam volna ott egy igazi laboratóriumi asztalt, tele vegyész műsze rekkel, azt hittem volna, hogy ntegtréfál tak ...“ Curie házaspár azonban mindemé ne hézségek ellenére is 1898-ban fényes si kert ért el. Az uránszurokércben egy rá dióaktív elemet fedeztek fel, amelyet M. Curie hazájának tiszteletére poloniumnak neveztek el, majd röviddel azután egy má sik elemet is — a rádiumot. A házaspár ezután lankadatlan kitartással és lelkesedéssel folytatta munkáját. Nehéz és bonyolult kísérletek útján 1903-ban Pier re Curie felfedezte, hogy a rádium sójának rádióaktív változásai során nagymennyisé gű hő szabadul fel. Egy gramm rádium szétbomlása néhánymüliószor több hőt szol gáltat, más szóval néhány milliószor több energia szabadul fel ily módon, mint egy gramm közönséges fűtőanyag elégésénél. Természetes, hogy a rádium szétbomlása során az energia többezer év alatt szabadul fel. A feladat tehát áz volt, hogy az ener gia felszabadulásának ezt a folyamatát meg gyorsítsák. Pierre Curie azt is bebizonyította, hogy a rádium szétbomlása független a külső feltételektől. Ennek alapján azt ja vasolta, hogy a szétbomlás ideje szolgáljon Időmértékegységül, sőt azt a gondolatot is felvetette, hogy ezt a felismerést a hegy ségek és a föld rétegei korának megálla pítására is fel lehetne használni. Ezek a ma már lényegükben megvalósított zse niális gondolatok bizonyítják, hogy Pierre Curie mennyire megelőzte korát s hogy mi lyen nagy veszteségünk időelőtti tragikus halála. Pierre Curienek a rádióaktivitással fog lalkozó munkája tudományos tevékenységé nek csúcspontja. Nem csekélyebb jelentő ségűek azonban korábbi tudományos mű vei sem a kristályos szerkezetű testek fizi kájának és a mágnesességnek terén. 1880- ban testvérével, Paul Jean Curieve! együtt felfedezte az ú. n. piezoelektrikus jelensé get és több művet írt a szimmetria törvé nyeiről a kristályokban. Pierre Curie dok tori disszertációja 1895-ből nagyjelentőségű felfedezéseket sorakoztat fel a mágneses ség területéről. Pierre Curie felfedezte, hogy bizonyos hőfok felett a vas elveszti ferromagnetikus tulajdonságait. Ezt a kritikus hőfokot a fizikában Curie pont néven ismerjük. (1859. V. 15. — 1906. IV. 19.)
