Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Fecsó Pál: Csitt, csendesen - Gyurcsó István: Kései vers a télről - Kovács István: Téli Vers
a regény hősét és íróját egyszerre és egy ben az olvasó. A „VIHARV1RÁG“: a sza badságharc olvasókönyve! Olvasókönyv hite les szövegezésiben és frisseségíben: a palóc nyelv és észjárás, a palóc jellem — Mik száth óta — most először nyer irodalmi lét jogosultságot és kerekedik regénnyé, kerek, önálló mondanivalóvá. És ez a mondanivaló- a magyar szabadságharc egésze. „Kicsit él, aki fél“: hirdeti a palócszenóencia. És ez igazmondás máig érőn és sugárzón őrzi 1848/49 élő örökét. Köszönet érte Győry De zsőnek, a palóc Tamási Áronnak! Wlü KE lü Csitt .csendesen Szóljatok a szélnek, a kegyetlen télnek, ne zúgjon oly nagyon. Ne zörögjön ujja, fagyos. havat fújva, a sötét ablakon. Kései vers a télről A felhők, mint társzekerek vonulnak a falu felett, és rakományuk fehér hó. Itt-ott fölborul egy barna szekér és az udvarokra lehull a szüzi takaró. Az óra is álljon! Ki fekszik az ágyon halványan, betegen; nyugodtan aludjon, hamar meggyógyuljon, jó anyám, mindenem. Fecsó Pál Kesztyűs kezem összecsapom, halkan zörgök az ablakon; — este van már s ég a lámpa. Az ablakpárkányon guggol a hó, én csendben megfogom s beszórom inged fodrába. Gyurcsó István Téli vers Megőszültek a hegyek, Fehérek a dombok, Fehér mrág lepte él A vadszilva-bokrot. Fehér élet, fehér tél, — Halkan járunk benne, Mintha ez a fehérség Tiltott öröm lenne ... Havas fenyő csendesen Ringatja a fátylát, — Riadt szemű őzike Keresi a párját... — S ni! a hegyről, — mint a szél Jön valaki bátran! — Ifjúságunk szobra él A mozdulatában. Néma torkú madarak Rövidet repülnek, — Halványabb a színe is A lobbanó tűznek. ... Közeledik. — Elmellőz ... — S egyszer se’ néz hátra! Csak a síléc hópora Viharzik utána ... S lenn a völgyben, a fák közt, Eltűnik egészen; — Véges élet suhansígy A Végtelenségben ... Kovács István
