Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Egri Viktor: Üzenet
ÜZENET Irta EGRI VIKTOR Péter tavaszi hűlése tüdőgyulladással, fe nyegetett. Helén az éjszakákat átvirrasz totta betegágyánál és kétóránként nedves pólyákba göngyölte láztól tüzelő testét. Pé ter nem volt nyűgös beteg, engedelmesen nyelte a keserű porokat és tűrte a pólyá- zást, de anyja alig mozdulhatott mellőle, kicsikorátód megszokta, hogy maga mellett lássa és lázas álmaiban a kezét szorongas sa. Negyednapra csökkent a láz, a tüdőgyul ladás veszélye elmúlt. Vasárhap volt, Helén a sok virrasztás után néhány órára leheve- redett. Délután Baohmann doktor Mártont találta a 'betegnél. Az orvos, sápadtahb volt a szo kottnál és görnyedtebben is járt, mint más kor. Széles, nagy homlokán mélyebb lett a két redő, egész arcának volt valami lázas, tüdőbajos jellege: fekete haja mintha ki szívott volna testéből minden nedvet, oly buján burjánzóit csontos arca, felett. Bachmann, a „vörös doktor“ olykor hí vás nélkül is eljárt Mártonékhoz. Ha dolga akadt a közeiben, benézett 'hozzájuk néhány Népművész Természetesén nem akarok, de nem is le het hadait üzenni a modem táncoknak. Ez különben is szélmalomhiarc tenne. Itt egy a feladat: ezeket Ízlésessé tenni és rájuk kap csolni az ismertebb fennmaradt népi tánco kat, az erőszakosság minden árnyalata nél kül. A célunk, élő szocialista kultúra megte remtése! Kultűrszervednk, művelődési intéz ményeink és iskoláink számára ez kettős feladatot jelent: Okvetlenül szükség volt és van a még fellelhető kincsek 'teljes feltárására és meg őrzésére a maguk eredeti szépségében. Meg kell kedveltetrá az ifjúsággafl a népdalt. Hoz zá kell szoktatni fülét és liábát. Hozzá kell szoktatni szemlét is ahhoz a formakincshez, amelyet őseitől kapott. A másik oldalon viszont, kulturális tömeg- munkánk ártalmára tenne, ha csak egy pon ton is összetévesztené alkotó hivatását a múzeumi gyűjtő és megőrző munkával. Kul turális tömegmozgalmunk, 'minél bátrabban nyúl mai témáikhoz, minél bátrabban épít to vább a népi formákon, annál nagyobb segít séget nyújt a szocialista kultúra új for máinak megteremtésében. Ahogy az írástudatlan nép is tovább épí tette a régi hagyományt, ugyanúgy nekünk is kötelességünk az új kibontakozást elő segítenünk. S ide kell íróink, zeneszerzőink, művészeink segítsége. Igaz, könnyebb ezt tételszerűen kijelenteni, mintsem egy-egy színdarabban, tömegdalban, tánckompozíció ban megvalósítani. Könnyebb a tétel leszö- gezése, mint alkotásokban való megvalósítá sa. A művész, az író nem állhat meg a pa raszti alkotások formáinak variálásánál, másolásánál. A népi kultúra mindig csak az indulás alapját, keretét adja. A népi kultúra formáit mai életünknek kell, megtöltenie .tartalommal. így jön létre a tartalmában szocialista és formájában nemzeti kultúra. Ez az útja paraszt és munkás, múlt és je len népi kultúra és ku 1 túr- tömegtmozga! - műnk jövője fejlődésének. E cikk írásával nem az volt a célom, hogy a felvetett kérdésekre maradéktalanul' vá laszt adjak és valamiféle dogmákat állítsak fél. Nem! Művészeti és irodalmi életünk problémájává szeretném tenni. Azt akarom, hogy beszéljünk és vitázzunk ezekről a kér désekről alkotóam, türelemmel és tevéke nyen.
