Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1956 / 4. szám - Dobos László: Népi kultúránk jövőjéről

a gatya még a múlt század közepén is köz

kedvelt viselet volt. Ez a szellős ruhada

rab nagyon megfelelt a tavaszi és nyári pa

raszti munkák, mint kapálás, szántás, aratás,

cséplés végzésénél. Azonban ma a mechani-

zálódó mezőgazdaságban már nevetséges

volna a nyolchajtásos gatyában dolgozó

traktoros vagy kombájnista. Az életmód, a

megváltozott termelési viszonyok kénysze

rítőén eltüntették a gatyát. Úgy gondolom,

hogy a népművészet és a szocialista kultúra

egyeztetésében a megváltozott életmód, a

megváltozott termelési viszonyok ismerete

jelenti a megértés kulcsát.

Itt tehát változást látunk az életmódban!

Mert másképp éltek az emberek a „gatyavi

selet“ korában, mint pl. ma. De ez a kü

lönbség megmutatkozik a népi kultúra és

kulturális tömegmozgalmunk között meg

nyilvánuló differenciálódásban is. Mert bizo

nyos, hogy azok a dallamok, dallamkép

letek és táncmozdulatok, amelyek népda

laink és táncaink jellegét adják, azok a

kifejezési formák, amelyek népi díszítőmű

vészetünket jellemzik — más korban szü

lettek. Olyan korokban, melyeknek más volt

a problémájuk, életritmusuk, stílusuk, me

lyekben más volt a társadalom életérzése,

mint ma.

Mi okozza tehát a különbséget? Hol van

tehát a szakadék T Szerintem az 1919 é?

1945 között eltelt negyedszázadban, amely

a népi kultúra fejlődésében teljesen holt te

ret jelent.

A szlovákiai magyarság 19ü9-től 1938-ig

az első köztársaság polgári ízlésén nevelke

dett. Ez alatt az idő alatt, mind a magyar -

országi, mind az itteni hírközlés, a film, a

rádió,, a sajtó gonosz, célzatosággal közyetí-