Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Július Dolanský: A magyar irodalom jelentőségéről a szláv irodalmakban
kedésből. Közös feladatunk lesz még, hogy igazságosan megvilágítsuk, kinek köszönhe tik irodalmaink, hogy nem egy írásmű fe leletként vagy védelemként íródott a másik oldal vitakezdeményezésére. Minden két ségen felül áll, hogy számos szlovák iro dalmi mű lényegesen más lenne, mind a téma kiválasztásában, mind eszmei célzat ban, ha nem volna egyenesen reagálás ma gyar ellenlábasára. Más szóval: a magyar irodalom jelentősége a szlovák irodalom fejlődésére és alakulására a megújhodás korában tagadhatatlan. De nem csupán Szlovákiáról és a szlo vák irodalomról van szó. Hasonló viszony ban áll a magyar irodalommal és a ma gyar kultúrával a többi szláv irodalom is, amely a megújhódási mozgalomból sarjadt. A szlovák irodalom fejlődésével természe tesen szervesen összefüggött kezdetétől fogva a mi cseh irodalmunk is. Jóllehet a cseh irodalom területe sehol sem kerül közvetlen kapcsolatba a magyar nyelvterü lettel, a csehek viszonya a magyar kultúr - élethez a szlovákokéhoz hasonlóan alakult. A nemzeti megújhodás idején természete sen távolról sem akadt itt annyi ok a köl csönös viszálykodásra, hiányozván köztünk a súrlódási felületek. Magyarország cseh földön már a fehérhegyi csatától kezdve jó hírnévnek örvendett, mint olyan ország, ahol jóval nagyobb vallásszabadság uralko dik, mint hazánkban, amelyet a harminc éves háborútól fogva rabságban tartott a habsburg és jezsuita sötétség. Magyaror szágon számos cseh nemkatolikus lelt me nedéket. Hosszú évszázadokon ét élénk összeköttetésben állt a csehországi és a szlovákiai irodalom. Ezért nem csodálkoz hatunk azon, hogy a csehek és szlovákok közti kölcsönös kapcsolat még jobban elmé lyült és megszilárdult a nemzeti megúj hodás korában. Jobbára szlovák közvetítés sel érintkeztek a felvilágosodás cseh har cosai is a magyar irodalommal és annak kérdéseivel. Részletesebben meg kell még világítanunk, milyen indítékokat nyert innen már Josef Dobrovský, aki a magyarországi Gyarmaton született. Szlovákiában és Magyarországon is számos barátja és tisztelője volt. Moz galmasabb érdeklődést keltett a magyar kérdések és a magyar írók iránt a cseh irodalomban Kollár „Slávy dcéra“-ja és éle sen magyarellenes értekezése a szláv „táj szólások“ irgdalmi kölcsönösségéről, vala- mint egyáltalán ennek az evangélikus lel késznek és költőnek egész tevékenysége, aki hosszú éveken keresztül működött Bu dapesten. Szoros összefüggésben állt Ma gyarországgal és a magyar témakörrel a gömörmegyei születésű Pavel Jozef Šafárik korszakalkotó műve, aki mielőtt tartósan letelepedett Prágában, a szerb Újvidéken tanított. Úgyszólván valamennyi nagy müve védekező jellegű s nagyban hozzájárult a szlavisztikával foglalkozó tudomány felvirá goztatásához a nemzeti megújhodás idején. Megfordult Magyarországon a szlovák evan gélikusok felvilágosodott környezetében fia tal korában a morva František Palacký is. Sohsem is szűnt meg emlegetni kapcsolatait az akkori magyar társasággal Pozsonyban, a gyönyörű Zerdahelyné asszony nemes környezetében. Mind a cseh történelemről szóló zseniális kutató munkájában, mind a politikai gyakorlatban több ízben foglalko zott a magyar kérdésekkel is, 1848-tól és 1867-től kezdve egyenesen sorsszerűén. A jövőben ki kell még mutatnunk, milyen hatása volt e tekintetben a magyar iroda lomnak s milyen mértékben segített a ma gyar irodalom is fellobbantani Palacký pá toszának tüzét. Kétségtelen, hogy nemzeti megújhodásunk eme legnagyobb alakjai mellett, akik közül a szlovák Kollár és Šafarik helyet talál mind a szlovák mind a cseh irodalomban, közvetlenül, szlovák közvetítés nékül is el jutott már akkortájt hozzánk, Csehország ba és Morvaországba néhány magyar irodal mi mű. Hisz az irodalomnak akkoriban or szágainkban egyképpen felvilágosító céljai voltak s ugyanazon eszközökkel is dolgozott. Elősegítette az irodalmi nyelvek fejlődését. A haza szeretetére és annak dicső múltjára tanított. Igyekezett emelni a nép általános műveltségét. Nem csupán a könyvekből és a folyóiratokból, de a színházból is hathatós fegyvert kovácsolt ja nemzeti szabadságért vívott eljövendő harcokra. Utaink így egy szerre kölcsönösen közeledtek egymáshoz, találkoztak s néha keresztezték is egymást. Csak most kezdjük tanulmányozni rendsze resen a Csehszlovák Tudományos Akadémia Szláv Intézetében, mint ismertek felvilágoso dásunk harcosai a magyar irodalomról s ho gyan fordították azt. Ha tudjuk, hogy példának okáért Frant. Lad. Čelakovský a „Százlevelű rózsában“ Kisfaludy Sándor lí rai strófáját utánozta, úgy ez bizonyára nem egyedülálló jelenség a cseh és magyar romantikusok irodalmi kapcsolatainak terén a 19. században. Hogy Kárpát-Ukrajna irodalma is közeli kapcsolatban állott a magyar irodalommal és kultúrával nemzeti megújhodásának kez detétől fogva, ez Magyarországgal való szoros és régi összefüggéséből következik. A 17. század végétől kezdve a kárpátaljai ukránok a vallási szervezet terén is kapcso latba kerültek a magyarokkal, mert Mun kácson, később Ungváron és Eperjesen szé-
