Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Kovács Endre: Štúr Lajos s a magyar és a szlovák nemzeti mozgalom
nak, amelyet a magyar nemesi ellenzék leg haladóbb része hangoztatott a Pesti Hírlap hasábjain. Mind. a magyar, mind a szlovák ellenzéki mozgalom vezetői tisztán látták az alapvető történelmi tényt, hogy a feudális adózások és a robot intézménye már nem állhat fenn sokáig, mert ellenkezik a hala dás törvényeivel és nem csupán a jobbágyo kat károsítja meg, de nem felel meg a va gyonos rétegeknek sem, akadályozza az or szág gazdasági fejlődését, fékezi a kapitaliz musba való átmenetei iramát, gátolja az ipa ri vállalkozás és az üzlet fejlődését. Vilá gosan megfogalmazta ezt a gondolatot Štúr „Itt az ideje, hogy szót emeljünk“ című cikkében, ahol a (következőket olvashatjuk: „A jobbágyságot és az úrbéri szolgálatokat, akárhogy is védje valaki, sokáig már nem lehet fenntartani, mert ellenkeznek az embe riesség szellemével, akadályozzák az embere ket a fejlődés minden terén, útjában állnak vagyontosodásuknak és a közösség, az ország gazdagodásának, ellentétben állnak az iparo sodás mai szellemével, amely egyre nagyobb térit hódít országunkban is, így tehát általá ban, de főképp a mai helyzetiben ártalmas. Ha azonban így állnak a dolgok, az únbériség már nem sokáig állhat fenn s szükségszerű és kívánatos, hogy — mint fentebb mond tuk — törvényes, mérséklete« és békés úton mennél hamarább megszüntessék»“ Štúr ezt a cikkét 1846-ban írta, ugyanabban az idő ben, amikor a Pestli Hírláp teljesen azonos szellemben, az emberiesség gondolatának szellemében érvel az örökváltság mellett. „Ha széjjeltekintünk Európában, látjuk, hogy Anglia, Franciaország, Olaszország és Bel gium kivételével a többé európai országban, a múlt idők csökevényeként, a barbarizmus átkaként még mindig a feudális rend ural kodik és meggyőződhetünk arról, hogy ott, ahol ilyenek a viszonyok, nem létezik igazi civilizáció.” (Pesti Hírlap, 1846-os évf. au gusztus 30.) A magyar ellenzéki mozgalom ugyanazt a következtetést vonja le ebből, paint a szloyák mozgalom vezetői, hogy az úrbéri viszonyok teljes felszámolására kell törekedni. A feudális gátlások megszünteté sétől várja a magyar ellenzék is az ipar és a mezőgazdaság feívirágozását, a nép jólétének emelkedését. A magyar és a szlo vák reform-mozgalom vezetői a jobbágykér dés egyetlen helyes megoldásának az örök- váltságot tartják. A Slovenské národnie no viny- be írt, „Itt az ideje, hogy szót emel jünk“ című cikkében maga Štúr elemezte a köteles és általános örökváltság törvénybe iktatásának történelmi jelentőségét. A ma gyar ellenzéki mozgalom sajtója, amely nyelvi téren oly mereven és meggondolat lanul elzárkózott Š tú rék jogos követelései elől, ebben a pontban felismerte érdekeik és a politikai program azonosságát. A jobhágy- Ľudovít Stúr kérdés megoldásának halaszthatatlan szük sége megmutatta, hogy ebben az alapvető jelentőségű kérdésben voltaképpen nincs el lentét a magyar liberális ellenzék és a szlo vák nemzeti mozgalom vezetőinek nézetei között. Éppen ezért a Pesti Hírlap 1846. augusztus 18-i számában, idézve Štúr „Itt az ideje, hogy szót emeljünk“ című cikkét, egyetértőén nyilatkozik Štúr gondolataival az örökváltság kérdésében. A lap rámutat arra is, hogy azonos a helyzete a magyar és a szlovák jobbágynak s ezért kívánatos lenne, ha a szlovák mozgalom vezetői összefogná nak a magyar mozgalom vezetőivel a nyo mor igazi okainak megfszüntetésére. Nem egyedülálló hang ez, amely örömét fejezi ki afelett, .hogy a szlovák nép vezetői a magyar ellenzékkel közös úton akarják elérni a feu dális viszonyok megszüntetését, A magyar ellenzéki mozgalom és a szlovák mozgalom ahban is találkozott, hogy mindketten tisztán látták az ipar fejlődésének nagy jelentőségét és magyar részről nagy örömmel és elég tétellel fogadták a Slovenské národnie no viny azon cikkeit, amelyek az ipar addigi eredményeiről írtak Szlovákiában és meg mutatták a jövő perspektíváit. Štúr egész tevékenysége éles ellentétben állott a patriarkális zárkózottsággal, teljes meggyőződéssel harcolt a feudális elmara dottság és a provincializmus ellen, amelyet „•komaságnak“ nevezett. Újságjában sokszor találkozunk olyan cikkekkel, amelyek az iparosított Szlovákia nagy jövőjét rajzolják. Magától értetődő, hogy ezek a hangok min den esetben pozitív visszhangot keltettek a liberális magyar nemesség 'köreiben is és az egyébként éles nemzeti harcban össze tudták kötni mindkét nemzet haladó moz-
