Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Kovács Endre: Štúr Lajos s a magyar és a szlovák nemzeti mozgalom
galmait. Jóllehet Štúr és munkatársai, vá laszul az erős magyarosításra, kemény har cot folytattak a magyar középnemeseég. el len, az átalakulás és haladás kérdéseiben nagy józansággal és önmegtagadással követ-' lék a magyar liberális mozgalmaikat és ámint látták, hogy a célok és módszerek te kintetében megfelelő összhang áll fenn, egiy pillanatBg sem késlekedtek, de készségesen elismerték a kezdeményezés és terv jó vol tát és népük elé a magyar példát álították. Ezen a téren nem vezette őket semmiféle gyűlölködés. Népük iránti szeretetük arra késztette őket, hogy ahol csak lehet, ösz- szefogjanak a magyarokkal. A szlovák moz galomban nem ritka az olyan hang, amely a. magyarokkal való összefogást célozza, ter mészetesen olyan feltétellel, hegy magyar részről is elismerik a szlovák nemzetet és jogait. Azonban az ellenzéki magyar köz vélemény a szabadságharc előtti időkben egyáltalán nem értette meg:, hogy az ország nem magyar nemzetei oly messze jutottak már fejlődésükben, hogy épp olyan nemzet nek érzik magukat, mint a magyarok. Ők is szabadságot, függetlenséget és önálló fej lődést követelitek. Štúrék nyíltan kimondták ezt a történelmi tényt és egyúttal kifejezés re juttatták azon igyekezetüket, hogy a közös hazában egyetértésben kívánnak élni a többi nemzettel, be!értve a magyarokat is. Felette határozottan fogalmazta meg ezt a gondolatot Sládkovič: „Mélyen igaznak ér zem lelkem mélyén az Önök szavait: Bár mely népnek a magyar érdekkel összefonrás- han van jövendője. De megibocsássanek, mi azt hisszük, hogy a jövőben a magyar nem zetnek is erősen össze kell fcg.nia Magyar- ország többi népiévéi. Megsemmisíteni már nem hagyjuk magunkat, de hazánkért, kéz a kézben önökkel, szíves örömest készen vagyunk élni és meghalni is.“ E példák felsorolásával arra akartam rá mutatni, hegy a magyar és a szlovák nem zeti mozgalom a szociális reform vonalán voltaképpen egy úton járt. Ugyanazok a cé lok ösztönözték Štúrt és társait a földműves kérdés megoldásának terén, mint Kossu- thékat, Štúréknak kétségtelenül több gyakor /• lati érzékük volt, mivel szoros összekötte tésben álltaik a néppel, jobb érzékük volt a nép érdekeinek felismerésére és hangoztatá sára. A magyar reform-nemesség távolabb állt jobbágyságától, de mégsem annyira tá volt, hogy ne tudott volna pontos képet al~ kötni a nép végtelen nyomoráról. A két pár-, huzamosan futó mozgalom hasonló vonásiait, benső rckonságiukat észrevették a kortársak is és örök időkre emlékezetesek maradnak a szavak, amelyeket Jozef Miloslav Húrban írt Stűr életrajzában: „Ha Kossuth magasra emelte fejét a viharos, nehéz mennyikövek kel terhes nyugati ég és főképp a francia megrázkódtatások levegőjébe, mikor már va lóban füstölgőtt Lajos Fülöp trónja, Štúr an nál mélyebben merült a hazai vizekbe, az adó zó nép helyzetébe, ugyanazt sürgette, neve zetesen a népnek az úrbériségtól való men nél korábbi és ölesebb megszabadítását. Ah, milyen közel állott itt egymáshoz Kossuth és Štúr.“ (Miloslav Húrban: Ľudovít Štúr, Mérten 1944, 3. kötet, 164. old.) A politikai és társadalmi mozgalmak benső összefüggé sei mellett, természetesen, nem lenne nehéz rámutatnunk azokra az analógiákra, benső törvényszerűségeikre sem, amelyek egyéb téren, így példának okáért az irodalomban jelentkeztek. Marxista irodalomtörténészeink feladata lesz, hogy ezeknek a kérdéseknek több figyelmet szenteljenek. Nem kell kü lön hangsúlyoznom, hogy nem azokra az erőltetett hatáskeresésekre gondolok, ame lyet a burzscá magyar irodalmi történetírás művelt a nacionalista és soviniszta, .kultúr- imiperializttnus jegyében a második világhá ború előtt és alatt. Arról van szó, hogy rá mutassunk a magyar és szlovák szociális és kulturális fejlődés terén azokra a tényekre, amelyek ismerete hózziájárul nemzeteink tör,« ténelménsk alaposabb és sokoldalúbb meg ismeréséhez, amelyek haladó jellegükkel megszilárdítják a jelenben a .magyar és szlo vák nép baráti viszonyát. (Kivonat a Szlovák Tudományos Akadémia Történelmi intézete által a múlt év decem berében rendezett, Štúr Lajos életével és művével foglalkozó értekezleten szlovákul elhangzott vitahozzászólásból.) Februári számunkból tévedésből kimaradt a „Bizánci eredetű műemlék Dél-Szlovákiá ban" című szerzőjének neve. A cikk szerzője Fodor Pál, akad. festőművész. FÁKLYA, a Csemadok művelődéspolitikai folyóirata Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: 30JSZA IMRE. — Megjelenik havonként. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr- egyesülete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Qktóbrové nám. 12. Telefon: 264-04 Kéziratot nem adunk vissza. Nyomta a Pravda nyomda, Bratislava. Előfizetés egy évre 24.— Kcs, félévre 12.= Kcs. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-67575
