Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Kovács Endre: Štúr Lajos s a magyar és a szlovák nemzeti mozgalom
míg ä negyvenes 'években a magyar nyelv teljes győzelmével végződött. A magyar nyelvi (harc kezdetben a latin és német nyelv uralma ellen fordul. Addig az ideig azonban, míg ez a kérdés megol dást nyert, nagy mértékben kifejlődött a magyar nacionalizmus és a nyelvi harc a 'nemzetiségeik elleni, agresszív alakot öltött. A szlovák nemzeti moizgalom mindvégig eltérő irányban folyt. Štúr és társai sohsem szándékoztak a szlovák nyelvet más nyel vek kárára terjeszteni. A szlovák mozgalom vezetői nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy csupán a szlovák nyelv jogainak ér vényesítéséért harcolnak, népük érdekében és nem a magyarok ellen. A nyelvi harc mind a magyar mind a szlovák nemzeti mozgalomban elősegítette annak felismerését, hogy a nép kulturális fejlődésének útja az anyanyélv ápolásának és az anyanyelven folyó művelődésnek útja. A reakció érvelése ellen, amely a szlovák és a magyar nyelv fejletlenségére hivatkozott, mind magyar mind szlovák részről határo zott hangú feleltetek hangzottak el. Kármán Józseftől kezdve számtalan író tanúskodik a magyar szellemi életben amellett; hanys volt a vád, hogy a magyar nyelv alkalmat lan a tudomány és a választékos (kifejezés mód számára. Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty magyar irodalma bizonyítja: a magyar nyelv elérte a fejlődésnek azt a fo- kát, hogy minden téren felváltsa a latin és német nyelvet. A népnyelv gazdagságával érvelnek a szlovák mozgalom vezetői is. Érvelésük teljesen azonos a magyarok érve lésével Idézek: „Ehhez még nyelvünk, noha ezideig még nem is dicsekedhet olyan tu dományos szellemmel, mint a latin vagy a német nyelv, ehelyett azonban olyannyira gazdag és hajlékony, hogy a legfinomabb gondolatokat is könnyen kifejezhetjük rajta.“ (Slovenské národnie noviny, 1846-os évf. 49 az.) A nyeM harcot folytató haladó magyar középnemesség előtt elrettentő példaként ál lott a főnemesség, amely ugyan magyarnak vallja magát* de nemzetétől elidegenedett és idegen nyelveken beszélt. A szlovák nyelvi mozgalom vezetői is elkeseredetten emleget ték a szlovák nemesség elnemzetietlenedését és a nyelv ápolásában megfelelő eszközt láttak arra, hogy segítségével megszilárdít sák a nemzeti egységet. A magyar nyelvi moizlgalom ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a szlovák nemzteti mozgalom vezetői idővel bátrabban harcoltak nyelvükért. „Vajon nem követelhették-e a szlovákok, ugyanúgy mint honfitársaik, a magyarok, hogy nyelvüket felemeljék, hogy teret kapjon a közéletben? Vajon oda kellett volna-e fordulnia a ne messég többségének, ahová fordult, ha nyel vünket másképp is ismerte volna, nem csu pán szolgái, jobbágyai és telkes gazdái nyel veként?’’ (Slovenské národnie noviny, 1846-os évf. 49. sz.) A nyelvi harc a magyar poli tikai élet leghaladóbb vezéreinek szemében az első és legjelentőségteljesebb, de nem az utolsó lépés volt. Jól tudták, hogy a nyelvében, kultúrájában megerősödött nép nem csupán a kultúra terén fog magasabb igényeket támasztani, de a kulturális igé nyek megnövekedése magával hozza az anya gi igények növekedését is. A nyelvi harc te- réni győzelem mind a magyar, mind a szlo vák mozgalom vezetői számára csak első lépés volt azon az úton, amely a feudális elmaradottságtól az országi polgári átválto zásához vezetett. Ez az út szükségszerűen megkövetelte a jobbágyság intézményének megszüntetését, a földműves nép — a pa rasztság felszabadítását. Mint ismeretes, a magyar középnemesség, amely a mérsékelt, békés reformok politikáját hangoztatta, szer felett nehezen szánta el magát engedékeny ségre az agrár kérdésben, azonban noha las sú volt ez a folyamat, a termelési viszonyok elavultsága fokozatosan felismertette a kö zé,pnemesiséggel, hogy a feudális rendet nem lehet tovább fenntartani s így a nemesség is magáévá tette a földművesek felszaba dításának kérdését. A fejlődésnek ezt az útját megjárták a múlt század negyvenes éveiben a szlovák nemzet értelmiségének ve zetői is, mégpedig annál könnyebben, hogy nem kötötték feudális gátlások, amelyek rá nyomták bélyegüket a magyar középnemes ség álláspontjára. A szlovák mozgalom ve- _ zetői közelebb álltak a néphez, közelebbről látták nehéz sorsát és jól látták, hogy a szlovák nép voltaképpen kétszeres elnyo matás terhiét nyögi. Ezért nyelvi és kuitú- rális programúkat kiegészítik a szociális programmal és észre veszik a nyelvi sikerek és a szociális küzdelem közti szoros össze függést. Idézek: „Ha műveltek lesztek, úgy igyekezni fogtok megváltani magatokat az úrbéri robottól, dézsmáktól, forsponttól, stb., felismerve, hogy a művelt ember, ha a ma- gaura tehet, nem akar más szolgája lenni.“ A múlt század negyvenes éveiben a magyar ellenzéki mozgalom haladó része, amely Kos suth és a Pesti Hírlap köré tömörült, lé nyegében ugyanolyan véleményen volt a feu dális rend eltávolításálnak szükségét ille tően, mint Štúr és a* Štúr vezette Slovenské národnie noviny. Míg magyar részről még a galíciai felkelés után, 1846-ban is felette komoly hangok hangzottak él annak érde kében, hogy a földműves (kérdést az űrbé- riség módosítása útján oldják meg (példá nak okáért Wesselényi), a szlovák nemzeti mozgalom vezetői égyértelműen az örökvált- Ságban látták az egyetlen utat, amely kive zet a feudalizmus válságából. Ez megfelelt annak a polgári — demokratikus .politiká-.
