Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Még egyszer a házasság intézményének válságáról (ford. D.L.)
Még egyszer a házasság intézményének válságáról (Hozzászólás) Valószínű, hogy az e témára lengyel kör nyezetből írott cikk nem szándékozott vi tát indítani. De mivel a mi viszonyainkra .s jellemző, időszerű problémáról van fezó, he lyénvalónak tartjuk, hogy bírói gyakorla tunkból mi is fűzzünk hozzá néhány meg jegyzést Az a tény, hogy az elmúlt években nálunk is emelkedő tendenciát mutat a válások száma, önmagában még nem jelenti azt, hogy a házasság intézménye zsákutcáiba ju tott. 1950. január elsejével hazánkban a csa lád-jog új törvénye lépett életbe. Egy el avult törvényt váltott fel, amely formális jogszabályaival akadályozta a válásokat, oly módon, hogy még a legziláltabb házasságo kat sem bonthatták fel — az akkori ter minológia szerint — csupán formális jog szabályok miatt. Ezért a családjog1 új tör vénye életbelépésével a javaslatok hullámát indította el, amelyek a szétbomló családi kö telékek felbontását kérték. Ennek következ tében megnövekedett a válóperek száma, amelyek nagyrésze sikeresen — válás tó- hirdetésé vei végződött. Ezenkívül figyelembe kell1 még ven nünk azt a tényt is, hogy a imúlt rendszer válópereinek nagy része, anyagi okok miatt sem végződhetett válással, ugyanis a tör vény előírta a válóper ügyvédi képviseletét, ami lényegesen növelte a válás bírósági költ ségeit. Igv az új család-jog elsősorban a múlt szétzilált papírházasságaiban mondotta ki a döntő szól lÉppen ezért helytelen lenne a válások megnövekedett számát csupán ka runk meglazult családi erkölcsének a ro vására írni. Viszont nem hallgathatjuk tel azt sem, hogy sok válásnak éppen a meg lazult családi erkölcs az joka. Az utóbbi években a családi erkölcs meg lazult. Ennek kettős oka van: egyrészt ajzí élet megváltozott feltételeit nem sikerült a régi életmód formái közé szorítani, a másik’ ok, a házastársak szubjektív életkörülmé nyeiből ered. Nézzünk egy példát, az első eset igazo lására. Jogrendünk minden tekintetben tó mondja a nők egyenjogúságát. Már az eddigi gyár korlat is azt mutatja, hogy társadalmunk e vívmánya, nem maradt csupán papíron, mert épp ennek következtében a patriar kális elvekre épített családi élet széteam- ük. A házastársi kötelesség rendszeres meg sértése szükségszerűen a kölcsönös elide genedést vonja maga után, amely fokoza tosan felemészti a házasság keletkezésének feltételeit, s ez rendszerint váláshoz vezet. A gyakorlat azt mutatja, hogy az elidege nedés, majd a válások tipikus előzményei: a hűtlenség, alkoholizmus, durva bánásmód, a család elhanyagolása stb. Ezek a jelensé gek, rendszerint váltják és kiegészítik egy mást. Az említett válóokök nagyrészét maguk ban hordozták ugyan a múlt rendszer há zasságai is, de váláshoz még sem vezettek. Miért? Azért, mert az akkori társadalmi er kölcs a válást összekötötte a társadalmi te kintély és közéleti komolyság megcsonku- IásávaL Azonban e megállapítás ellenére is szól nunk kell arról, hogy a válások száma az utóbbi években lényegesen megnövekedett, éppen a házastársi kötelességek megsértése miatt. j Hol kell keresnünk e jelenség gyökerét? Elsősorban a megváltozott életkörülmé nyekben, amelyek nem egy házasságra ér zékenyen hatnak. A nők nagyrésze a háztar tásból különböző foglalkozásba került. Ez a tény elsősorban megváltoztatta a feleség gazdasági helyzetét a családban. De sok esetben magával hozta a házastársak kölcsö nös viszonyának megváltozását is. A férj,, aki azelőtt a „család feje volt“, fokozato san elveszti ezzel járó előjogait. És a fele ség, aki ia háztartásból új környezetbe ke rült, nemcsak idegen férfiakkal kerül kap csolatba, hanem számára új társadalmi er kölccsel is szembe találja magát. Olyan, er kölccsel, amely lényegesen eltér a házas éle tünkben előzőleg érvényben léVő erköl csi szabályoktól. így aztán szükségszerűen felszabadul előző alárendelt, függő helyze téből. A utóbbi években ez az űj helyzet sok házasság próbakövévé vált. Sok ember a múltban szűkös helyzetéből társadalmi éle tünk vezető posztjaira került. (Megnöveke dett jövedelmükkel természetszerűen nőt tek igényeik, életszükségleteik is. Ez azt eredményezte, hogy egyre jobban kikerültek a családi élet légköréből és innen már csak egy lépés az új ismeretségek kötése. Az „öreg, elkopott“ feleségek sorsáról van szó, akiket sok esetben a legkisebb jóérzés és felelőség tudat nélkül félre állítanak. Sok új munkahely alakult, amely mind a két nem hez tartozók nagyméretű ismeretségét és kapcsolatát vonta maga után. Ilyen és éhhez hasonló körülmények sok házasságban komoly válságot idéztek elő.
