Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Barsi Imre: Egy tárlatlátogató benyomásai
Kikezdték elsősorban azokat a házasságo kat, amelyekben a házastársak valamelyike nem tudott ellentállná a megváltozott körül mények hatásának^ és csábításának. Ma a fiatalon kötött házasságok is nagy mértékben veszélyeztetik a házasság jő hír nevét. ?5 különösen nagy részük van a vá lások számának gyarapításában. É jelenség okát természetesen nem ke reshetjük csak abban (nálunk éppúgy mint Lengyelországban), hogy a fiatalok aránylag kofán kerülnek olyan körülmények közé, amely lehetővé teszi számukra a házasság- kötést. Ennek más oka is van. Még pedig az elhanyagolt felvilágosító munka, amit az ilyen fiatalok nemcsak a szülőktől, de az iskolából sem kapnak meg. Annák ellenére, hogy a nevelés e tekintetben az utóbbi évek ben jelentős eredményeket ért el, nem si került megmagyaráznunk a fiataloknak a házasságkötés komolyságát. Nyíltan ki kell mondanunk, hogy fiataljaink csupán érzé seiktől vezetve, gyakran rövid érzelmi fel lángolás alapján, a házasság hamis illúzió jával, a legkisebb megfontolás nélkül köt nek házasságot. Így aztán érthető, hogy a mindennapi élet súlya bomlasztó hatással van az ilyen házasságokra. Természetes, hogy a fent említett nega tív jelenségek mellett, mutatkoznak új éle tünk pozitív vonásai is. Tudomásul kell ven nünk elsősorban azt, hogy a házasságok aránytalan többsége, á legkisebb következ mények nélkül, sokszor nehéz körülmények között is ellentálit, a rossz hatásoknak. Ma azok a körülmények is megváltoztak, amelyek között létrejönnek a házasságkö tések. Míg az egyik oldalon a házasságra lépő fiatalok függetlenítik magukat az anya gi érdek áldatlan befolyásától, a másik ol dalon munkájuk után biztosítva van együtt élésük anyagi alapja. Bizonyos, hogy a családi házak nagymé retű építése ezen a téren is sok kellemet len családi súrlódás okát szünteti meg.. Nem helyén való tehát a reménytelen kézlegyin tés. A házasság ma és még hosszú éveiken át is a férfi és nő együttélésének egyetlen formája marad. A házasság intézménye nem törik meg a megváltozott életkörülmények között sem, ellenkezőleg, alkalmazkodni fog ezekhez. Sok házasság válsága tehát nem jelenti magának a házasság intézmények válságát. E válságba különböző okok miatt csak egye sek kerülitek, rendszerint olyanok, akik egyik házasságukat másikkal váltották fel. Aki ismeri és figyelemmel' kíséri az éle tet, az egy pillanatra sem lehet azon a vé leményen, hogy a nagy szerelmek, a mély érzések, az odaadás, a kötelesség tudás fe lett eljárt idő. Ezek az idők, melyeket rend szerint irodalmi művekből ismerünk, ma is léteznek. Erről meggyőző képet ad számta lan rendezett családi élet, harmonikus ki egyensúlyozott házastársi viszony, amelyek mély emberi kapcsolatait nem bontják meg az éLet kellemetlen benyomásai sem. Azok ról a házasság okról van szó, amelyeke t a kölcsönös szerelem, az egymás iránti tisz telet., szerénység és türelem kapcsa iúz- össze. Ezek a házasságok, melyek számukkal lé nyegesen túlszárnyalják a szétbomló házas ságok számát, valamint a ma egyéb pozitív jelenségei, a jövő reményteljes Ígérete. (A Bratislava-i I. számú Ügyvédi tanács adó munkakollektívája.) Fordította; D, L, Egy tárlatlátogató benyomásai öt, egymástól meglehetősen távoleső he lyen van installálva ,,A népi demokratikus Csehszlovákia tíz éve képzőművészétünkben“ cím alatt megrendezett tárlat. Ezért bizony ha a látogató a nagy kiállítás minden termét meg akarja tekinteni, az út a Zsófia szi gettől (Slovamsky ostrov) a Prágai vár lo vardájáig kissé cikkcakkos és hosszadalmas. De a tárlat tanulságos, megéri az időt és fáradságot, szakembernek és laikusnak egy aránt. • Szabad életünk tíz évét akarták megmu tatni képzőművészetünk tükrében a prágai nagy kiállítás magrendezői. Olaj és rajz, akvareli és grafika, plakát és relief, szo bor és ikönyvillúsztráció képezi a tárlat anya gát, amely gyakran azt a benyomást kelti, hogy a válogatás nem történt elegendő gon dossággal, megfontolással és távozóban az az érzésünk, hogy életünkben a régi még sokkal erősebb, mint az új. Legalább is erre mutat ma a kiállítás anyaga (főleg a grafika és az olaj), mely talán túlzottan „sokrétegű nek“ (ha nem vérszegénynek!) mutatja ibe élétünket a kiállított képzőművészeti anyag tükörképében. Közismert tény. hogy minden nagy művészet hű visszaadója és kifejezője a társadalmi jelennek minden árnyalatá val. De a iegdúsiabb színekkel és legerőtel jesebb formákkal mégis a jövőben győze delmes újat ábrázolja, legyen ez bármeny nyire is zsenge a jelenben. És a művészet
