Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Turczel Lajos: Kritika és mű
mánya — amely irodalmi életünknek már egy fejlettebb, gazdagabb szakaszát méltatja — már a címében mutatja az új kritikai mérték beállítását, a szigor és az igényesség szempontjainak fel erősítését, Fábry Zoltán kritikusi mun kássága irodalmi életünkben valósággal a gyűjtőlencse és a szeizmográf együt tes szerepét tölti be. Felfogja, gyűjti a szellemnek, az emberségnek felvillanó sugarait és jelzi a közösségi lélek alko tó rnegrezdüléseit, szívdobbanásait. Hogy mennyire nem frázis, amit mon dottunk, mutatja az, hogy alig van ná lunk olyan irodalmi alkotás, sőt olyan irodalmat igérő próbálkozás is, amely elkerülte volna' Fábry figyelmét és amelyről nem adott volna lényegbevágó és találó és az író további fejlődését is nagyban elősegítő elemzést. Egyrészt Fábry kritikájának ez az átfogó jellege és hézagot alig hagyó maradéktalansága, másrészt irodalmunk számszerű kicsisége az oka annak, hogy eddig még nem éreztük túlságosan fá jó hiánynak azt, hogy irodalomkritikánk Fábry mellett nem tud felvonultatni csak néhány számottevő nevet. Elsősor ban egyetemi ifjúságunk nevelőjét, Sas Andort kell itt megemlítenünk. Ó az, akire — nagy irodalmi műveltsége, tá jékozottsága miatt — az irodalomkriti ka terén is várakozással tekintünk, an nak ellenére, hogy jól tudjuk: energiái oroszlánrészét fontos nevelőmunkája mellett a történeti és irodalomtörténeti kutató-, és alkotómunka köti le. To vábbra is nagy jelentőséget tulajdoní tunk kitűnő próza- és drámaírónk. Egri Viktor kritikai munkásságának is. Tar talmas szinikritikái mellett különösen értékesnek tekintjük azokat a Fáklyá ban hozott „szerkesztői üzeneteit”, ame lyekben legújabb költői sarjadékunk próbálkozásait, irodalmunk „fakadó rü gyeit" elemezte megértő szeretettel és okos nevelő tendenciával. Az elmúlt évben kellemes meglepe tést és igazi nyereséget jelentett egy tehetséges új kritikus jelentkezése. Is mert műfordítónk és ifjúsági írónk, Rácz Olivér volt az, aki az Uj Szó ha sábjain három költőnk és egy próza- irónk kötetbe gyűjtött írásairól mondott bírálatot. Komoly, elmélyült elemzés, igényesség és széles irodalmi látókör jellemzi Rácz Olivér kritikáit Egyik kritikájának — érzésünk szerint — már megvan a kézzelfogható eredménye is. Mécs József — akinek könyv-zsen géjét, a „Végnélküli gyűlést” Rácz első kritikája keményen, de igazságosan bí rálta és aki a kritika erős őszinteségén az olvasóközönség egy részével együtt kissé meg is botránkozott — azóta pub likált írásaiban örvendetes fejlődésről, meglepően gyors érésről tett tanúságot. Szeretnénk azt hinni, hogy ebben, Mács vitathatátlan tehetségén és szorgalmán kívül, Rácz Olivér kritikájának is pozi tív szerepe van. Annak a kritikának, amelyet Rácz a „Kritikus a kritikáról” című kis cikkében, mondhatnánk: kri tikusi krédójában — a „sámánkodókkal” és „kézrátevőkkel” szemben — továbbra is „megalkuvás nélkülinek” igér. Ha irodalomkritikánkról számszerű mérleget akarnánk csinálni, akkor az elmondottakon kívül már csak néhány szórványosan és alkalomszerűleg jelent kező nevet helyezhetnénk oda a mér leg serpenyőjébe. Mit mutat ez? Azt, hogy a bíráló munkának nálunk nincs valami nagy vonzása és főleg fiataljaink közül kevés az olyan, aki elsősorban és hivatástudattól fűtve ezen a területen próbálgatná a tollát. Ez a helyzet két évvel ezelőtt Fábry Zoltánt még egy összehasonlításra késztette. A „Harmad- virágzásban” írta, hogy „régen az első republikában az irodalmi nyüzsgés volt az elsődleges. Volt irodalmi élet, de an nál kevesebb könyv. Most könyv van, garmadával, de hiányzik a könyvek tu data, visszhangja.” Hál, istennek, ma már ez a hiányér zet korántsem olyan jogos, de ez jófor mán csak Fábrynak, az ő áldozatos, fá radhatatlan munkásságának köszönhe tő. Főleg az ő érdeme az, hogy költő ink szavára ma nóár érces kritikai vissz hang felel. De hogy ez a visszhang a jövőben fog-e majd tovább erősödni, az már a kritikusi utánpótlástól függ. Erős, tett- rekész, tanulni és tanítani vágyó fiatal kritikusokra van szükségünk, ha iro dalomkritikánk folytonosságát biztosíta ni akarjuk, Turczel Lajos
