Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1956 / 3. szám - Csontos Vilmos: Új magyar falu - Csontos Vilmos: Költemény - Csontos Vilmos: Megnyugtató

Csontos Vilmos verseiből

Uj magyar fa

Ős 'talajba:.

Új magyar fa

Ereszti a gyökerét le mélyen.

Új rügyeket,

Leveleket,

Ragyogtál meg az idő fényében.

S vigyázz rájat

Minden ága

Édes, piros, szép gyümölcsöt érlel„

Ha ízleled.

Az életed

Nem dúlhatja senki többé széjjebS

Körülötte

A föld zöldbe

öltözötten már új vetést ringat „

S ága hegyén.

Ahol a fény

Éri, már az új gyümölcs bólint gat.

Bele nőve-

Az időbe,

Áll s viharok tördelhetik íagát?.

Ez csak edzi,

S szebbre festi

Gyümölcsének drága pirosságőt.

Ápold féltve.

Gyökerébe,

Hogy a féreg magát be ne fúrja.

Hogy a lombját

El ne hordják

Vihar-kezű. zord legények újra.

— Egyik ágé,

Termő ága

Vagyok én is az új magyar fának..

Bércek ölén,

Gyümölcsöt én,

Az itt élő népeknek, hogy rázzak.

Költemény

Megnyugtató

Ne csak szófián lázadozzak;

Dalolva /világra hozlakr

Hogy élétem még szebb legyen,

S lelkem íjján a végtelen

Időbe lohesse nyilát

A gondolat, mi messzi IM,

Táguló érte lem-szemén:

— Csordulj ki szónak, — költemény!

Hogy tartalmas és dús legyek,

S a közös ügyért úgy tegyek,

Hogy terv, szándék ki ne hüljön:

Melegében teljesüljön.

S az úton, mit az ész vágott.

Bejárhassam a világot.

Cél vezessen, — ne csak remény:

— Tetté izmosodj, — költeményf

Szóra, tettre bátorságot

Te adj szívem, — ne az álmok

Színezzék ki valóságnak,

A szépségnek, a jóságnak,

Emberi igaz értelmét:

Te jelöld ki széles medrét

Minden jónak e 'földtekén:

— Életei csókolj, •— költemény’

Oly jóleső e gondolat,

Hogy megméritek dolgomat,

Szemmel kíséritek léptem,

S aggódtok egy kicsit értem.

Mint gyermek, ha menni tanúi»

Sokat lép bizonytalanul,

Botladozva kétségeken ...

Ügy léptem át az éveken.

Mentem, — mégis ott maradtam.

Közietek, hol szárnyra kaptam.

Házak, utcák, s annyi arcnak

Vonásai fogva tártnak.

Nyugtató szót ne várjatok:

Az álmaim nyugtalanok.

A dalok szárnyukra vettek*

Cél: neki a végtelennek!

— Oly jóleső a gondolat,

Hogy megméritek dolgomat.

Szemmel kíséritek léptem,

S aggódtok egy kicsit értem.