Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Szily Imre: Szentül hiszek a népek tavaszában
polgári erkölcsöknek megfelelően — a leg különbözőbb pártállású újságok közölték. A szlovákiai napilapok közül a Robotnické Noviny, a Slovenský Východ és a Slovenský Deník rendszeresen megjelentették cikkeit. Képességeit a szociáldemokraták is gyümöl- csöztetni akarták és főszerkesztői, törvény hozói tisztségekkel csalogatták pártpolitikai tevékenységre. Straka azonban inkább az zal a lehetőséggel élt, amely 192íi-ben a bu dapesti csehszlovák követség sajtóattaséi hi vatalát biztosította számára. Tökéletes ma gyar nyelvtudása, a magyar viszonyok is merete egyenesen predesztinálták erre a diplomáciai küldetésre. Tizenegy évig töl tötte be ezt a tisztséget és ezalatt hivatalos elfoglaltságán kívül nemcsak a Magyaror szágon élő szlovákok és csehek kultűrális szükségleteivel törődött, hanem szívélyes kapcsolatot létesített a magyar írók, köl tők jelentős (mondjuk meg mindjárt, hogy a Horthy—Klebelsberg—‘Hóman kultúrfölény- poíitikával szemben ellenzéki álláspontot elfoglaló) csoportjával. A késő éjszakába nyúló népszerű irodalmi péntek-estéin — a Horthy titkosrendőrség lekötelező figyel messége dacára — szívesen keresték fel la kásán József Attila, Illyés Gyula és sokan mások. Ezeken a pénteki összejöveteleken átlag harminc magyar író is megjelent Ame rikai úti lakásán. József Attila egyetlen pénteket sem mulasztott el. Előadásokat tartottak, vitatkoztak és Straka nyers for dításai alapján a vendégek végső formába öntötték cseh és szlovák költőtársaik ver seit. Ezeknek a rendszeres találkozásoknak kézzelfogható eredménye az idézett antoló gia, amelyben (ábécé sorrendben) Bednář, Bezruč, Biebl, Březina* Čárek, Halas, Holan, Hora, Hořejší, Kubka, Nezval, Píša, Seifert, Šrámek, Toman, Wolker, Závada cseh és Gall, Haľamová, Hečko, Jesenský, Krasko, Lukáč, Nižnánsky, Roy, Smrek, szlovák köl tők versei József Attila, Illyés Gyula, Patai Edit, Szabó Lőrincz, Komlós Aladár, Berzy András, Darvas János művészi tolmácsolá sában kerültek a magyar olvasóközönség kezébe. Strakának azonban a munkából sohasem volt elég. Résztvett Olbracht, Čapek mü veinek fordításában, lefordította Halas Anyókák című nagy költeményét. A magyar barát Straka budapesti tartózkodását tartja élete legáldásosabb szakaszának. 1936-ban visszatért Prágába, ahol tovább folytatta a csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok ápolását. Cikkeket írt cseh, szlovák, magyar lapokba, előadott, magyar barátaival állan dóan levelezett. Ekkor született meg nagy terve: csehnyelvű antológiát szerkeszteni az új magyar költők verseiből. Prága-Stresovice egyik bérházában, Stra- káék egyszerű ízléssel berendezett lakásában vagyunk. Innen hurcolták el 1941-ben, az első tavaszi napra virradó éjjelen, özvegye, finom lelkületű, csendes, idősebb asszony. Három fia és azok családjának forró szere- tete övezi, dédelgetik. Tapintatosan érdeklődünk a múlt iránt. Megkérdezzük^ nem nehéz-e az emlékezés? Nem. Anton Straka özvegye örül, hogy gon dolnak a férjére. Strakáné jól emlékszik József Attilára. A nyurga, izzószemű magyar fiatalemberre, költőforradalmárra, aki ma a világirodalom számontartott alakja. Maga előtt látja, leg inkább rá emlékszik. Attila szerénységével, fiatalságával is méltóságteljes komolyságá val ragadta meg. Jellemző tulajdonsága volt a lázadó megszállottsága, szinte babonás hite tehetségében és küldetésében. Nemzete élő szelleméből merítette azt az erőt, amely a sajátostól az egyetemesbe vezetett. Stra- káék egyszerűen Attilának hívták, ahogy a családtagokat szólítják. Annyira szerették. Keresgélünk az öreg íróasztal-fiókban. Straka egyik legutolsó feljegyzése kerül a kezünkbe: — Dr. Ant. Hartl prágai műfordító bará tommal hozzáláttunk egy csehnyelvű, új magyar lírai antológia elkészítéséhez, amely felölelné az egész Ady utáni nemzedéket. Alapos válogatásban és méltó fordításban be szeretnók mutatni Adyt és az új magyar költőket, mindegyiket úgy, hogy a bemuta tott versek lehetőleg teljes és jellegzetes képet nyújtsanak a költőről s viszonyáról a magyar élethez. Be akarjuk mutatni a magyar életet, magyar sorsot, gondolkodást, érzelemvilágot, hivatástudatot igazán és őszintén. A munka elég gyorsan halad. Sokat for dítunk, sokkal többet, mint amennyit el aka runk helyezni magában a kötetben, talán a kétszeresét. Anyagot akarunk, amelyből majd válogatni lehet s a sok fordítással ba rátomat akarom közelhozni a magyar köl tészethez. Nagy örömmel dolgozik, neki is szívügye lett ez a munka. A feljegyzésből megtudjuk, hogy elké szültek már Kassák Lajos, Berda József és Győry Dezső versfordításaival, folyamatban voltak Ady, Tóth Árpád, József Attila, Ba bits Mihály, Vozári Dezső és Kosztolányi Dezső kiszemelt verseinek fordításai és be fejezetten1 áíllapotban várnak Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Juhász Gyula és Szép Erhő versei. A továbbiakban így ír Straka: — A válogatást nem lehet csak magyar szemmel nézni, itt a külföldi érdeklődő szemléletének nagy szerepe van. Nem lehet felvenni olyan költőket s olyan verseket,
