Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Szily Imre: Szentül hiszek a népek tavaszában
amelyek a külföldi embert nem érdeklik, mert nem mondanak újat, érdekeset, olyat, ami megkülönböpdet minden mástól. S főleg a cseh közönség, amelynek egészen elsőren- dő költői és műfordítói vannak, nagyon el van kényeztetve. Itt azt kell bemutat nunk, ami a magyar költészetben új, egye dülálló, sajátosan, nemzetien egyéni. Olyat, ami itt nincs, vagy másképpen van, s nem azt, amit az itteni, vagy az itt ismert jeles külföldi költők már megírtak s talán szeb ben és jobban. Ez a mi legfőbb válogatási szempontunk. Antológiánkban külön fejezetet szánunk a népköltészetnek. Itt három csoport lesz: az elsőbe jellegzetes, elsőrangú népdalszövege ket kérünk, ez hozzátartozik a népiélekhez, legközelebb áll hozzá, hallatlanul érdekes és bájosan szép anyag, — a másodikban három népballada lesz (Kőműves Kelemen — Budai Ilona — Júlia szép leány), ezek már teljesen készen vannak, — a harmadikban a falusi költőket szeretném bemutatni, a népköltő ket, ún. őstehetségeket. Ez a fejezet eléggé szokatlan az antológiairodalomban, de beve szem, mert eredeti, nagyon jellegzetes és a legélesebb reflektorként világit rá az illető nép gondolkodására és érzelemvilágára. Ahol eddig bemutattuk a kész anyagot, a fogadtatás rendkívül szívélyes volt, bízunk a sikerben. Eddig 142 vers van nyers fordí tásban, ezekből 77 már teljesen készen van. Fordítótársam, dr. Ant. Hartl, nagyon jó nevű műfordító. Magyarul semmit sem tud. Tőlem’lelkiismeretes nyersfordítást kap s a lefordítandó költemény pontos ,jkottáját** (rím, versmérték, hangsúlyok), elolvassuk együtt az eredeti szöveget is. A fordításnál majdnem mindenütt ragaszkodunk az ere deti versmértékhez, szótagszámhoz, hang súlyhoz, versformához; a szöveg lefordítása hü teljesen, nem engedek elkalandozást, át - dolgozást, átköltést, Ennek a jó munkának e sikeres befejezé séhez kérem eme gondolat és munka bará tainak a szíves támogatását további vers- anyag formájában, amelyet a címemre ké rek. Straka 1939. május 9-i ceruza jegyzeté ből látom, hogy fentebb idézett írását Győry, a romániai Gaál Gábor, Balassa Jó zsef, Komlós Aladár, Babits, Schopflin, Fol- dessy, Bartók Béla, Palotai Boris és Szabó Lőrinc címére küldte ed. — Mily kimondhatatlan s talán kegyetlen szeszélye a sorsnak: a magyarok apám em léktábláját összetörték, szlovák testvéreimre bombákat dobálnak s csendőrtüzet vezényel nek s én bezárkózom lelkembe. Ady Ma gyar jakobinus dalát fordítom cseh nyelvre —■ írja. 193b április 13-án Palotai Borisnak. Szabó Lőrincnek, a náci-cenzúrát kijátsz va, 1939 áprüis 25-én ezt írja: — Amint látod, a mai bolondos és hebe hurgya áprilisi világban is szentül hiszek ő népek tavaszában s bolondos eszelősként tó- vább rajzolgatom a magam cirkidusait. S lá tom, vagyunk itt jónéhányan, akik ugyan így gondolkodnak, éreznek, dolgoznak állan dóan. S addig nincs baj. Sohasem voltam olyan büszke rá, hogy ehhez a mostani pom pás nemzedékhez tartozom, S hiszek a tör ténelem fényes elégtételében! — Mennyi türelem, kitartás, milyén forró szenvedély, akarat kellett egy-egy megfelelő szóhoz, verssorhoz. Fordítótársával a gyöt- relmes versvajúdásban átvirrasztott éjsza kák után, kimerültén és fáradhatatlanul küzdött egy jobb árnyalatért, gördüléke nyebb ritmusért. Sokat dolgozott, hogy az antológia teljesen készen várja az alkalmas pillanatot s körülményeket. Földessy Gyula 1939 október 19-én vála szolt Straka felhívására: — Nem csodálkozom, hogy nem kaptát levelet mástól, mint tőlem. Ma mindenki nek folyik az orravére; az emberek kedvet lenek, az írók vagy betegek, vagy anyagi zavarokkal küzdenek s hozzá: az egyetemes európai nyavalya. Add át meleg kézszorításomat ismeretle nül is dr. Hartl úrnak. Szép emberség az, hogy amikor a politikai elválaszt s elvadítr a k ült úr a összeköti az ember szerető embereket. Én nagyon bizakodom benne, hogy a mostani krízis után kialakul valami rendszer, amelyben minden nép megta lálja a maga jogos érvényesülését és botia- gulását. Az igazi, latens cél, kivétel nélkül, minden népnél, úgyis a nagy emberi eszménynek megvalósítása, az egyik így, a másik úgy képzeli el az odavezető utat, — legyen kegyelmes hozzánk a História szelte-, me, hogy az igazi pozitívumok kerekedjenek;, felüL —■ Tervek ezek ■=- írja Straka. Ám nagy terve, a csehnyelvű új magyar lírai antoló gia kiadása nem valósulhatott meg- Móricz regényének cseh kiadása a fordító nak szánt ajánlással
