Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Viczay Pál: Megjegyzések a zenés előadások problémáiról
íjö sajnos inkább erős, mint teljes hangzás a forte részeknél, a pianők viszont tompák, hátraesnek, elfojtottak, recsegőek s az egyes hangok külön hallatszanak. Mindez jgv, természetesen, szétesően hat. A hang adás erőltetett és természetellenes, ami fő leg a szólistáknál érezhető, a karban az egyes szólamokon belül nagy a színezetek különbsége és mindennek következtében erős a disztonáció. A vokalizáció kiegyenlí tetlen és ezáltal a szöveg érthetetlenné vá lik Dinamikai különbözeteket nem ismer nek. A darab elejétől egész a végéig min denki torkaszakadtából ordít, nehogy vé letlenül azt mondja valaki, hogy a hangját nem is lehetett hallani A zenekar és az énekkar között sokszor egy taktusnyi kü lönbség van. Eredményként könyvelhető el az az eset, amikor az énekkarnak és a ze nekarnak sikerül egyszerre kezdenie és vé geznie. Ez a megfigyelésem főleg a szppsíek Gül babájára és a béssek Bori-boci tarka előadására vonatkozik. Általában meg álla pítható, hogy a ritmussal hadilábon állunk, A nehezebb zenei részeket egyszerűen ki hagyják, vagy prózában mondják el. így számtalanszor előfordul, hogy a partitúra fele is kimarad. Lámpással kell keresni az olyan csoportot, amely egy operettet erede ti letétben játszana el. Bírálni, esetleg ja vaslattal segítséget nyújtani nagyon nehéz. A rendezők és a szereplők könnyen megsér- ^ tődnek és gyakorta ilyen elutasításokat hallani tőlük: „Nekem mondja, én Buda pesten láttam ez a darabot 1930-ban“, vagy „Nem í? első darabot rendezem és közön ségünknek valamennyi tetszett", vagy „Min denki azt mondja, hogy nekem van a leg szebb hangom a faluban“ stb. Akadnak olyan esetek is, amikor egyes csoportok nem akarnak elmaradni a szomszéd falu kultürcsoportjától, akik operettet játsza nak, ezért ők is operettet választanak, sőt nehezebbet is mint a szomszédok, még ha nincsenek is adva azok a feltételek, ame lyek a szomszéd községben. Csak azért is meg akarják mutatni... Ezáltal az előadás színvonala erősen csökken. E néhány felso rolt esetből világossá válik, hogy az ope rett-előadások nagy része rontja közönsé günk ízlését. Meddig akarjuk még dolgo zóinkat ilyen előadásokkal „szórakoztatni és nevelni" ? Egyes operetteket sokszor négy-hat héten belül tanulnak be a csoportok. Ez egyene sen nevetséges, amikor tudjuk, hogy a hi vatásos színészek egyes darabokat legalább három hőnapon keresztül tanulnak. Az olyan operettek, mint a Gül bafea, a Csár dáskirálynő, csoportjainktól legalább» ihat-» hónapos kemény munkát kívánnak - meg, csupán így biztosíthatjuk az előadás szín vonalát. Természetes, hogy mindez néni utolsó sorban a vezető lelkiismeretességétőí függ, mert egy felelőssége tudatában álló- rendező vagy karmester csak százszázalé kosan betanult művel áll ki. A zenés elő adásokból inkább kevesebbet, de színvona lasabbat! Felvetődik a kérdés, milyen a közönség véleménye a népművészeti műsorokkal kap csolatban. Általában le kell szögeznünk, hogy a népi együttesek még kevés színvo nalas műsort adtak elő. Noha a nagyobb községek és városok el vannak operettizál- va“, örvendetes tény és az egészséges ha ladás bizonyítéka, hogy ma már számos né pi együttesünk működik. Komoly eredmé nyeket értünk el a népművészeti előadások terén, azonban — és ezt nem győzöm hang súlyozni — színvonalas műsorral kell kiáll- nunk! Ezzel kapcsolatban hadd mutassak rá Szepsi városára a kassai kerületben, amely híres volt arról, hogy közönsége operett- imádó, (legalábbis az egyes funkcionáriusok véleménye szerint). A szepsi járás népművé szeti kultúrszemléjének megrendezése nehéz körülmények között született meg. A Cse- madok járási vezetősége nem javasolta a. kultűrszemle megrendezését, azzal az indo kolással, hogy a szepsi közönség nem ér deklődik a népművészeti műsorok iránt. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy mikor operettet adnak elő — mint a nemrégiben a Güi babát a helyi csoport előadáséban — hétszer tudnak telt házat biztosítani. Mikor alaposabban elemeztük a funkcionáriusok munkáját, nyilvánvalóvá vált, hogy egy-két helybeli tanító „zeneszakértő“ befolyása alatt állnak. Mellesleg megjegyezve, ezek a tanítók, akiktől a legnagyobb segítséget vártuk, semmit sem tettek a szemle érde kében, Bíztunk azonban az olyan lelkes elv- társakban, mint Légért, Tamás Balázs, Fecs ke, Benkő, Bodrogszerdahelyen Deák és Hattagú népi táncegyüttes
