Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Szerkesztői üzenetek
VÁRADI ILONA, TÁTRALOMNIC. Kérdé seire nem állt módunkban válaszolni, miután levelében nem közölte velünk címét. Most jobbnak láttuk, ha itt felelünk, ugyanis más olvasóinkat is érintő kérdéseket vetett fel és így válaszunk nekik is szól. Mindenekelőtt be kell ismernünk, hogy a múltban mulasztást követtünk el azzal, hogy lapunk keveset foglalkozott az itt örvendetes fejlődésnek induló magyar irodalommal, a szlovákiai magyar írók és költők kiadott és kiadásra kerülő műveivel. Ha azonban fi gyelemmel kísérte lapunkat, bizonyára nem kerülte el figyelmét, hogy gondoskodtunk e mulasztásunk pótlásáról. A legjobban ezt Fábry Zoltánnak kritikai tanulmányai igazol ják, amelyek lapunk tavalyi júliusi és au gusztus-szeptemberi számaiban jelentek meg. Fábry Zoltán írásai részben feleletet adnak néhány kérdésre, például arra, kik marad tak meg az első köztársaság írógárdájából és milyen körülmények között indult meg a csehszlovákiai magyar irodalom harmad virágzása. Leveléből féltés és pesszimizmus cseng ki. A féltést az irodalom szeretete sugallta és ezért köszönet illeti. Pesszimizmusával azonban nem értünk egyet. Nehéz körülmé nyek között kezdődött irodalmunk harmadvi rágzása, hiszen hosszú esztendők némaságá nak sok negatívumát kellett eltávolítani, er- nyedetlen munkával kiküszöbölni, de ennek az új kezdetnek, új virágzásnak vannak már eredményei. A Csehszlovákiai Magyar Könyv kiadó, amelynek feladata elsősorban az itte ni magyar szépirodalom ápolása, a szlovák és cseh irodalom magyar nyelvű ismertetése és propagálása, ennek a kötelességének már a múltban is törekedett eleget tenni. Hiá nyokról, kezdeti nehézségekről beszélhetünk ugyan, de hiba volna, ha nem látnánk meg a pozitívumokat. A kiadó egyedül Egri Vik tornak öt művét jelentette meg, hozta Sza bó Béla elbeszélés kötetét és regényét, Dé nes György, Gály Olga, Bábi Tibor verses könyveit, bemutatott további három új köl tőt, Ozsvald Árpádot, Veres Jánost és Tö rök Elemért, hozta Sas Andor tanulmá nyait, Petrőczi Bálint novelláit, kiadott an tológiákat, nem beszélve a legsikerültebb cseh és szlovák műfordítások egész töfhe- géről, köztük Július Fučík, František Hečko, Kupka, Aškenázy, Drda, Neruda, Božena Němcová stb. műveiről. Mindenképpen igaza van abban, hogy dol gozóink kezébe a politikai művek mellett minél több jó szépirodalmi könyvet kell ad nunk és ezt teszi a kiadó azzal is, hogy a fent említett szerzők munkái mellett kiadja a legnevesebb szovjet írók regényeit. Ha legközelebb összekerül az ott üdülő szlovák elvtársakkal, bátran rámutathat az itteni magyar irodalom egészséges fejlődésére. Be számolhat nekik Egri Viktor „Pünkösdi ki rályság“ című komédiájának sikeréről, be számolhat nekik arról, hogy az esztendő fo lyamán Fábry Zoltán és Sas Andor értékes tanulmány-köteteit kapják olvasóink a ke zükbe, költőink közül többek között Dénes György, Bábi Tibor új verseskönyvei jelen nek meg, nyomdában van fiatal prózaírónk nak, Mács Józsefnek szatirikus elbeszélés kötete, Szabó Béla új regénye és ősszel piacra kerül Egri Viktor regénytrilógiájának második kötete is. Ez a felsorolásunk ko rántsem teljes, viszont azzal a beismeréssel is tartozunk, hogy még mindig kevés a kéz irat, hogy több jó regényt várunk. Pesszi mizmusra azonban semmiképpen sincs okunk, minden reményünk megvan arra, hogy a szlovákiai magyar irodalom har madvirágzása líránk gazdagodása mellett a szépprózában is meghozza a várt gyümöl csöket. hanem az „aranyásóké", a könyörtelen törtetőké, akik á kapitalizmus harci modorát, életstílusát egyaránt beleviszik az üzleti és irodalmi életbe" — írja Sőtér István kitűnő Krúdy tanulmányában erről az elfordulásról a köl- tőietlennek talált világról. Krúdy nem látja és nem is akarta meglátni a századforduló éveinek nagy harcait, társadalmi folyamatait és a folyamatokból eredő távlatokat, de ro mantikája és igénye — Sőtér emlékeztet rá, hogy a Hét bagoly az ellenfor radalmi korszak első éveiben született — emberi és mély — „egy ép és igaz költészet hangját röppenti egy boldogtalan kor lármája fölé." Öröm és élmény Krúdy meleg és bensőséges hangjára felfigyelni, amely - lyel a letűnt múltat idézi . elénk. Okulunk belőle, mert e letűnt múltnak megismerése még közelebb hoz bennünket jelenünkhöz, annak teljesebb megértéséhez.
