Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Szerkesztői üzenetek
Ami Földes Péter regényére vonatkozó kérdését illeti, az a véleményünk, hogy van nak olyan könyvek, amelyek a hasznos napi tennivalókról szólnak és az idő folyamán elvesztik jelentőségüket. Tagadhatatlan ér tékei mellett ide kell sorolnunk az idézett regényt is. Megjelenésekor eleget tett kül detésének és szerepét betöltötte. B. I. CSÁB. írása Márton Pál vívódásáról tagadhatatlanul sok igazságot tartalmaz. A témát maga az élet adta, hiteles úgyszól ván minden mozzanatában. Hogy mégsem lett belőle nyomdaérett írás, az legfőképpen annak tudható be, hogy az élet tényeinek puszta felsorolása és elmondása még nem jelent irodalmi alkotást. A krónikát művé szi erővel meg is kell tudni formálni. Ezt az írói gondot hiányoljuk írásában, amely nélkül nem írás az írás. örvendünk, hogy színjátszócsoportjuk már eddig is sikerrel szerepelt a csábi dolgo zók előtt több színdarabbal és azt is min denképpen helyeselhetjük, hogy a Csikós be tanulását is vállalták. Időközben bizonyára túlestek a sikeres bemutatón. A közönség nemcsak Csábon, hanem másutt is szereti 4a dalos játékokat, egyszóval kellemesen akar szórakozni. Hogy a Csemadok központi tit kárságának színdarab jegyzékében nem ta lálják a Csínom Palkót, annak oka az, hogy e daljáték kitünően iskolázott énekeseket és jó zenekart igényel. Nem vonjuk kétségbe, hogy falujukban akadnak jó énekesek, de a Csínom Palkó énekszámai alighanem meg haladják képességüket. Mi nem rendelke zünk sem a daljáték szövegkönyvével, sem a kottákkal, ezért kérésüknek nem tehetünk eleget. — De volna egy megszívlelendő ta nácsunk. Színjátszócsoportjuk — ha a dol gozókat kellemesen szórakoztatni akarja — néhány kitűnő, mulatságos Móricz egyfelvo- násost tanulhatna be, például a Kend a pap?, A tej, a Násztehén címűeket- Éneke seik ugyanakkor szép magyar népdalokkal, kettősökkel szerepelhetnének, CSORNAY LÁSZLÓ, PÜSPÖKI. Hej, ez a kis hegedű mily szépen tud sírni, hej ez a kis csinos lány mily szépen tud beszélni. Egyik versének ez az első versszaka. Mi lyen szépen kezdődik, szinte népdalszerű első két sora, de a következők bizony saj nálatosan megtörik ezt a hangot, üresen, ha misan konganak és minden poézis nélkül valók. Sajnos, további három versében még több a kifogásolni való. Aki szívben jó — És lélekben szerény — Elég neki egy sző — És minden a teljén — írja. Versnek véli ezt a játékot a rímmel, amely ilyen ma gyartalansághoz vezet? Vagy \ersnek érzi azt, hogy jelszavakat rövid sorokba tördel? Meg kell értenie, hogy még próbálkozás nak sem mondhatjuk ezeket az írásait és csak azért üzenünk itt, hogy kötelességére figyelmeztessük. Tanulnia és olvasnia kell, és Csak jó idő, múlva, ha megismerte a verstan szabályait, a nyelv törvényeit, pró bálkozzon újra. KENDE ISTVÁN. Kérjük, hogy pontos cí mét közölje szerkesztŐségünkkeL CIMMER VINCE, NÁNA. A Csemadok ná- nai helyi csoportjának működéséről küldött tudósítás sajnos már későn érkezett ahhoz, hogy lapunkban közölni tudtuk volna. A kö vetkező számban közölni, pedig már idejét múlt hír lett volna. Lapzárta mindig a hőnap első napjaiban van, ami azt jelenti, hogy például az ápri lisi számba közlésre szánt anyagot a szer kesztőségnek március 1-ig meg kell kapnia. További tudósításait a helyi csoport mun kájáról. mindenkor szívesen vesszük s ha idejében érkeznek, akkor készséggel közöl jük a Fáklyában. ZSÍROS ISTVÁN, LOSONC. „A rágalmazó" című írásában gazdasági életünknek egyik rákfenéjére tapint rá: a szocialista vagyon elprédálására, lelkiismeretlen gazdasági ve zeték seftelésére, bűnös manipulációjára. Leleplező szándéka mindenképpen helyesel hető. El tudjuk képzelni azt is, amit a té ma kibontása folyamán megmutatni próbál hogy a kivizsgálőt megvesztegetik, az ártat lanon elverik a port, de végül is az igazság győzedelmeskedik. Hol a haj mégis, hogy ebből a jó anyagból nem lett nyomdaérett novella, hogy a dicséretes szándék megva lósításában több a hiba, mint a pozitívum? El kellett volna döntenie, szatírát ír-e, a gúny ostorával csap-e a kártevőkre — erre enged következtetni Gellért pipogyának fes tett ijedt kis alakja, s az a véletlenszerű ség, hogy akaratán kívül leleplezővé válik — vagy pedig teljesen reális képet ad a hitelesség megkövetelte következetességgel. Mivel a megírásnak módját eleve nem tisz tázta, kettőség mutatkozik, ami felbillenti az egyensúlyt. Párosul ez a felületességgel is, néhol teljesen feleslegesen elnyújtja mon-- danivalóját, máshol azonban, ahol alkalom nyílna drámai összeütközésekre, elkeni a dol gokat. Minden hibája ellenére mégis örömmel ol~ vastuk írását, mert tagadhatatlan készség ről tesz tanúságot és reményt nyújt, hogy idővel kaphatunk onnan jobban átgondolt, stílusában színesebb írást is, amelynek fo lyóiratunkban szívesen adunk majd helyet.
